A legtöbb országban egy személy 18 éves koráig számít gyermeknek, de az ábra mégis azt mutatja, hogy még 18 éves kor felett sem mindenki hajlandó elismerni, hogy véget ért számára a gyerekkor, és ideje megváltoztatni az érdeklődési köreit és a gondolkodásmódját. Kétségtelen persze, hogy fontos megőrizni bizonyos gyerekkori vonásainkat, de felnőttkorban már képesnek kell lennünk kontrollálni is ezeket.
1 Az éretlen emberek mindig másokat tartanak felelősnek a hibáikért, sosem magukat.
2 Az éretlen emberek gyakori problémája, hogy nem tudják, mit szeretnek, és mit szeretnének csinálni, mert korábban minden döntést mások hoztak meg helyettük.
3 Az érzelmileg éretlen ember nem képes betartani a szavát, és bármikor képes feladni minden elvét és ígéretét azzal takarózva, hogy „elfelejtette”.
4 Ha az ember nem veszi komolyan mások szavait és nem tartja be az ígéretét, azzal a saját éretlenségét demonstrálja. Könnyebb azt képzelnie, hogy nem értette a helyzet súlyosságát, mint bocsánatot kérni a tévedéséért.
5 Az infantilis ember gyakran nem gondol arra, hogy felelős a családjáért. Úgy gondolja, hogy megengedheti magának, hogy időt szánjon a saját örömére, még akkor is, ha ez a szerettei rovására megy.
6 A családot kellemetlenségnek tekintik. A modern társadalomban egyre több fiatal vágyik arra, hogy sokáig maradjon független és a saját szabályai szerint élhessen. Ehhez viszont a családi élet nem passzol.
7 Ez egy tipikusan gyerekes kifogás. Az „örök tinédzserek” a lehető legtovább kivárnak, hogy ne kelljen megmozdulniuk és segíteniük másokon, míg az illető szóvá nem teszi ezt számukra.
8 Az ilyen embereknek nehéz kezdeményezőnek lenniük, néha kényelmetlenül érzik magukat, ha valaki a saját véleményük kifejtésére kéri őket. Nem bízik a saját megérzéseiben, ezért inkább mindig másokat követ.
9 Az ilyen típusú emberek erőteljes érzelmeket várnak el a párkapcsolattól, ezért gyakran cserélik a partnereiket, de az sem ritka, hogy több partnerrel tartanak kapcsolatot egyszerre.
10 Az éretlen emberek gyakran nem tudják megfelelően beosztani a pénzüket. Nem tudják kordában tartani a kiadásaikat, ezért gyakran olyan dolgokat vásárolnak maguknak, amiket egyébként nem engedhetnének meg maguknak.
