Így vagy úgy, de mindannyian veszítünk el értékes dolgokat az életben: legyen az egy barát, egy áruló szerettünk vagy anyagi jellegű. Legtöbben mindent megteszünk azért, hogy sikeresek és gazdagok legyünk, míg mások teljesen hozzászoktak ahhoz, hogy több tíz-száz milliós vagyonban dúskálnak. Csakhogy a világ legnagyobb bankszámlája sem véd a kudarcok ellen.
1.
A barátom feleségül vett egy nőt, aki születése óta multimilliomos volt. Az, hogy úsztak a pénzben, még enyhe kifejezés volt. Kizárólag első osztályon repültek, prémium ruhákat vásároltak, és minden évben vásároltak egy új Potsche-t vagy Mercedes-t. Manhattan legelitebb területén éltek. Nem kellett dolgozniuk, mert a feleséget havi szinten támogatta a családja: 700 ezer és 1 millió dollár közötti összeggel.
Az édes élet kb. 10 évig tartott, míg hirtelen összetűzésbe nem kerültek a rokonokkal, akik egyik napról a másikra elzárták a pénzcsapot. Most mindketten elmúltak 50 évesek, semmi szakmai készségük nincs, és saját maguknak kell fizetniük a bérleti díjakat, számlákat és az adókat. A barátom felesége elmondta, hogy a legnagyobb probléma az, hogy egyszerűen nem tudják, hogyan kell élni: még a szupermarketben történő vásárlás is nehézséget okoz számukra. Egyszer meghívtam őket, hogy kávézzunk egyet a Starbucks-ban, és 15 év után először mondták nekem, hogy „köszönöm”, amikor én fizettem helyettük. Ettől függetlenül nem mondhatom, hogy megérdemelték volna ezt a hirtelen kisiklott élete: mindketten jó emberek voltak, bár talán túlságosan is gazdagok. © Jerry Strazzeri / Quora
2.
A férjemnek és nekem egyszer gyönyörű otthonunk volt a város legszebb részén, és egy 6 számjegyű összeg (dollárban – szerk.*) a bankszámlánkon. De minden összeomlott a pillanat alatt. Összeomlott a 14 éves kapcsolatom egy olyan emberrel, akit életem szerelmének tartottam, ráadásul elveszítettem a szeretteimet – a testvéremet és anyámat. A volt férjem meg akarta tartani minden vagyonát, ezért megtagadta a fele-fele arányban osztozkodást.
Semmim sem maradt, és még a nagyon drága válási ügyvédet is fizetnem kellett. Néhány hónappal később felkértek, hogy térjek vissza a régi munkahelyemre. Visszatértem, bár rövid idő alatt 20 kg-ot fogytam és teljesen depressziós voltam. Az összes kollégámat megdöbbentettem, volt, aki fel sem ismert engem, mások arról kérdezgettek, hogy milyen érzés visszatérni ide dolgozni. Erre azt válaszoltam: „Olyan, mintha egy expasim esküvőjére kellene mennem, aki egy szupermodellt vesz feleségül.” © ismeretlen szerző / Quora
3.
2011-ben a nővérem és én a legelitebb magániskolákba jártunk, apámnak divatos autói voltak, anyám pedig gyönyörűen öltözött. Ami pedig a legfontosabb: egy csodálatos tengerparti villában életünk. 2016 közepén tévedésből pert indítottak apám ellen, és ez majdnem tönkretette a hírnevét. Elveszítettük a megtakarításainkat, apámnak pedig éjjel-nappal dolgoznia kellett, de így sem tudott már annyit keresni, mint korábban. Kisebb házba költöztünk és minden autóját eladta.
A legszomorúbb dolog, hogy szégyelltem mindezt. Nagyon fájdalmas volt látni, ahogy a régi barátaim továbbra is boldogan élnek, miközben mi egy repülőjegyet, vagy szállodai szobát sem engedhettünk meg magunknak. Sikerült összekapnom magam: elkezdtem keményen tanulni, és olyan eredményeket értem el az iskolában, mint eddig még sohasem. Sokan ilyenkor valószínűleg a drogokhoz fordultak volna, de én eléggé érettnek és felelősségteljesnek éreztem magam ahhoz, hogy ne tegyem ilyennel tönkre a jövőmet. © ismeretlen szerző / Quora
4.
A válság miatt mintegy 3 millió dollárt vesztettem. Sikertelenné váltam a munkám egy olyan területén, ahol azt megelőzően 12 éven keresztül toppon voltam. Ez nagyon aláásta az önbizalmamat. Egy nap, az egyik barátom, felajánlott nekem egy autómosó munkát. Eleinte megtagadtam, mert eszembe jutottak apám szavai, és megalázónak tartottam, de kénytelen voltam elvállalni, amikor rájöttem, hogy nincs elég pénzem, hogy születésnapi ajándékot vegyek az unokahúgaimnak.
A munkám 3. napján begurult hozzánk egy Lexus-os lány, aki nekem dolgozott. Majdnem elsüllyedtem a szégyentől, de aztán kiszállt a kocsiból, odarohant hozzám, megölelt, és azt mondta, hogy nagyon örül, hogy újra láthat, és hogy nagyszerű főnök voltam. Meglepő volt számomra, hogy milyen tisztelettel bánnak velem az egykori munkatársaim és üzletfeleim, még egy cikket is készítettek az életemről az egyik helyi magazinba. © Michael Aumock / Quora
5.
Gyerekként nagy házban éltem, 2 szobalány, szakácsok, dada, komornyik és sofőr mellett. A szüleim szinte minden este partikat rendeztek. A ház annyira nagy volt, hogy még a nagyszüleink is velünk éltek. Aztán apám váratlanul Japánba költözött, és anyámnak egy sokkal kisebb házba kellet költöznie a 4 gyermekével.
Azután minden a távol levő édesapánk anyagi helyzetétől függött, de amikor meghalt, egy kollégája minden pénzét ellopta. Hirtelen mély szegénységbe kerültünk, volt, hogy heti 10 dollárból kellett élnünk. Őszintén szólva ezek soha nem befolyásolták az érzelmeimet. A pénz jön és megy, ez számomra önértékelési szempontból semmit sem jelent. Most szeretek sétálni, Netflix-ezni a testvéreimmel, akikkel talán csak erősebb lett a kapcsolatunk, amióta megváltozott az életünk. © Vicki Chang / Quora
6.
Az egyik családtagom egy Beverly Hills-i milliomosból hirtelen taxissá vált. Ennek okai a sikertelen befektetések hada, a pazarlás és az egymást követő válások voltak. Még mindig nem tudja elfelejteni a múltját, és minden utasának elmeséli, hogy milyen kastélyban élt néhány évvel ezelőtt – akik valószínűleg bolondnak gondolják ilyenkor. Sokszor megfordul a fejében, hogyan lehetne véget vetni az életének, és a szégyenérzete miatt minden kapcsolatát megszakította a barátaival.
A hirtelen szegénnyé válás pedig nem végzetes – sok ember élte már túl a csődöt. Sajnos az említett családtagom úgy döntött, hogy mindenki mást kezd el hibáztatni a kisiklott életéért, ahelyett, hogy megbékélne a kellemetlen helyzettel. De az ő ideje lejárt: ő már 68 éves. Én értékes leckét tanultam az esetéből: legyünk óvatosak a befektetéseinkkel, és ami a legfontosabb: ne váljunk el! © Jonathan Chen / Quora
7.
2003-ban jelzálogkölcsönöket adtam, és az életem egészen a 2008-as pénzügyi válságig virágzott. Akkoriban a megtakarításaim nagy részét egy halaszthatatlan hátműtétbe kellett ölnöm, de a java csak a gyógyulás elején kezdődött, amikor a jelzálogbiznisz hirtelen összeomlott. Pénz és munka nélkül maradtam, apám pedig váratlanul elhalálozott, ami miatt depressziós lettem. Mindenemet el kellett adnom – el kellett költöznöm a házamból, vissza kellett adnom az autómat és le kellett mondanom a hitelkártyáimat.
Azóta hét év telt el, de még mindig napról-napra élek, minden munkát elvállalok, amiből egy kis pénzt tudok szerezni. Mindig csak használt dolgokat vásárolok, még bútorokból sem engedhetem meg magamnak az újakat. Így vagy úgy, de értékes leckét tanultam az életről, és ma már köszönetet mondok mindenért, amim van. © Kathy Nelson / Quora
8.
Mindent elvesztettem, és úgy éreztem, hogy én vagyok a legnagyobb vesztes a világon. Az utcára is féltem kimenni, mert úgy éreztem, hogy mindenki rajtam nevet a hátam mögött. Elrejtőztem, és remeteként éltem. Az anyagi veszteség hirtelen jött és pusztító volt, de be kell látnom, hogy ez az esemény segített nekem, hogy azzá váljak, aki most vagyok. Rájöttem, hogy kik a valódi barátaim, és kik nem.
A semmiből építettem újra egy vállalkozást, és sokkal okosabb vagyok, mint korábban voltak. Jelenleg nagyon szerényen élek, bár sokkal több pénzt keresek, mint korábban bármikor. Az emberek nem nevetnek mögöttem, szeretnek és kölcsönösen tiszteljük egymást. Hogy miért lettem ilyen sikeres? Azért, mert a nulláról kezdve kizárólag olyan barátokkal és családtagokkal vettem körül magam, akik tényleg azért szeretnek, aki vagyok, és akikre számíthatok. © Louie Keen / Quora
9.
Család: apa, anya, 3 lány. A 2000-es években egy saját piacuk volt. A kereskedelem virágzott, ezért úgy döntöttek, hogy építenek egy három emeletes házat. 2010-ben hatalmas pazarlásba kezdtek: a legidősebb lány lakást vásárolt magának a fővárosban, a középső és a legfiatalabb pedig rengeteget utazott, szórták a pénzt, míg a szülők folyamatosan új autókat vásároltak és luxus étteremben ettek.
2013-ban az akkori városvezetés nem újította meg a piac területének bérleti szerződését. Másik helyre kellett költözniük, de ez már nem ment olyan jól. Bár volt bevétel, de nagyon kevés. A pénzszóró élet és a hatalmas ház miatt azonban ez nem volt elég, hogy fedezzék a kiadásaikat. Ingatlanadó, fűtésszámla, gázszámla…ezeket már nem tudták többé fizetni. A családfő szíve nem bírta elviselni a kudarcot, és meghalt. A fennmaradó családtagok közül senki sem akart dolgozni, így már 10 éve folyamatosan, napról-napra veszítik el mindenüket.
A tanulság: amíg van pénz, azt be kell fektetni, és nem elszórni. Legyen olyan ingatlanunk, amit könnyű eladni, és mindig legyen egy B tervünk a legrosszabb esetre. Arra, ha a fő jövedelemforrásunk összeomlik, és egyik napról a másikra kell új életet kezdenünk. © ololoxololo / pikabu
10.
Amikor kicsi voltam, gazdagok voltunk, de a pénzügyi válság idején nőttem fel, szóval a családi vállalkozásunk csődbe ment. Mivel egyik rokonom sem élt még így, nem voltunk hozzászokva a spóroláshoz. Napról-napra éltünk, volt hogy egy héten keresztül csak babot ettünk. Ki kellett hagynom az iskolai ünnepségeket és a barátaim születésnapjait, mert nem volt pénzünk az ajándékokra.
Ez a kellemetlen élmény azonban felnyitotta a szemem, és még egyszer nem szeretnék hasonlót átélni. Most 23 éves vagyok, szabadúszóként dolgozom és támogatom a szüleimet az adósságaik megtérítésében, illetve a 8 éves kishúgom nevelésében.
11.
A gazdasági válság tönkretette a férjemmel közös üzletünket – egy megbízható marketing cégünk volt, 15 éves tapasztalattal. Minden jövedelmünket azonnal elvesztettük, karácsony előtt pedig csődbe mentünk. Még arra sem volt pénzünk, hogy a holmijainkat elszállíttassuk, mert nem tudtuk kifizetni a költöztetőket. Sok cuccot el kellett adnunk, hogy ételt vegyünk belőle.
Azóta sikerült talpra állnunk, az éveken át tartó éjjel-nappal munkának köszönhetően 2 vállalkozást építettünk fel, de az életünk már sosem lesz ugyanolyan, mint korábban. Most már a legócskább kisteherautónkat is nagyon féltjük attól, hogy mi lesz, ha valami tönkre megy benne, és nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe: mi lesz, ha megint földönfutóvá tesz egy gazdasági válság?! © ismeretlen szerző / Quora
12.
Amikor sok pénzem volt, az élet gyönyörű volt, de amint mindent elvesztettem, az életem drámai módon rosszra fordult. A szeretett feleségemmel egy szép nagy házban éltünk, és megengedhettük magunknak, hogy évente négyszer menjünk nyaralni. De 2000-ben rossz embert választottam a vállalatom főigazgatói posztjára, aki minden pénzt ellopott a cégtől, majd teljesen tönkretette azt. Új üzleti vállalkozásba fektettem, de az kudarcot vallott.
Hogy valahogy túléljem, kis vállalkozásokat indítottam, tőke nélkül, és szó szerint napról-napra éltem. Az első pár évben a feleségem támogatott engem, de a türelme elfogyott, beadta a válási keresetet. Milyen érzés mindent elveszíteni egy pillanat alatt? Nos, ez olyan, mint egy baleset, amiben teljesen lebénulunk, és bár van rá némi remény, valószínűleg sosem leszünk képesek újra talpra állni. © Nick Pendrell / Quora
