Kinevették a kortársai, de ő nem adta fel: húszévesen már háztulajdonos
Nem érdekelte, hogy mások kinevették, rendíthetetlenül szedte össze az üvegeket és a palackokat. Most, évekkel később, már egy ház kulcsát tarthatja a kezében.
Míg kortársai önfeledten játszottak az iskolaudvaron, a svéd Rickard Eriksson már kisfiúként tudta, hogy más utat kell választania. Hét évesen elhatározta, hogy nem vár másokra, hanem maga tesz azért, hogy egyszer saját otthona legyen. A szemétnek tartott műanyag palackok és üvegek számára kincset jelentettek – minden egyes darabbal közelebb érezte magát a nagy álomhoz, hogy egy nap saját házába költözhessen.
Gyermekévei korántsem voltak gondtalanok. Egyedülálló édesanyja súlyos betegsége miatt ő és testvére nevelőszülőkhöz kerültek, így nagyon hamar megtapasztalta, mit jelent az, ha nincs biztos családi háttér, szerető otthon és anyagi biztonság. Akkor tette megfogadta magának, hogy mindez nem marad így örökre: „egyszer csakazértis lesz egy saját háza.”
Rickard tizenhárom éven keresztül rendületlenül gyűjtögette a visszaváltható palackokat és üvegeket. Napi célja a 10 korona volt. Bár sokan furcsán nézték vagy egyenesen kinevették, ő nem hagyta, hogy eltántorítsák.
„Leginkább a korosztályom gúnyolódott rajtam” – idézte fel az SVT Nyheternek.
A sok apró pénzből lassan komolyabb összeg kerekedett. És nem csak az üvegvisszaváltásból szerzett bevételre hagyatkozott: amikor a többi gyerek Pokémon-kártyákat gyűjtögetett, ő abból is üzletet csinált. Vásárolt, eladott, és minden megkeresett korona egy perselybe, majd később egy takarékszámlára került.
A szorgalom meghozta gyümölcsét. Húszévesen már akkora megtakarítással rendelkezett, hogy 100 ezer svéd korona (nagyjából 3,3 millió forint) foglalót tudott letenni egy régi házra, amely az 1940-es években épült. Az ingatlant az 1970-es évek óta nem újították fel, így bőven akad vele munka, de őt ez cseppet sem riasztja. Már bebizonyította, hogy a kitartás és a szorgalom a legnagyobb ereje.
