— Anya, ne edd meg ezt a levest, láttam, hogy apa tett bele valamit – ezek után a szavak után rémület fogott el, de aztán eszembe jutott a reggeli beszélgetésünk a férjemmel 😱 😱
A lányommal ebédeltünk, mint mindig. Elkészítettem a kedvenc levesét házi tésztával és csirkés-kukoricás salátát. A konyhában meleg volt, friss fűszerek és valami otthonos illat lengte be a teret. Vidáman beszélgettünk, mesélt a barátnőiről, egy udvari kislányról, aki megtanult kézen állni, aztán hirtelen arról kezdett beszélni, milyen mesét akar megnézni ebéd után.
Minden teljesen normálisnak tűnt. Kitálaltam a levest, az asztalra tettem a tányérokat, leültem vele szembe – és abban a pillanatban az arca megváltozott. Eltűnt a mosolya, a szeme kikerekedett, és a hangja hirtelen élessé, szokatlanul felnőtté vált:
— Anya, ne edd meg ezt a levest.
Megdermedtem. A kanál már félúton volt a szám felé.
— Miért, kicsim?
— Láttam… — lehalkította a hangját, — hogy apa reggel tett bele valamit.
A hideg veríték azonnal elöntött. A kezeim remegni kezdtek. Letettem a kanalat és próbáltam megőrizni a nyugalmamat. Talán félreértett valamit? Lehet, hogy csak fűszert tett bele?
— Biztos vagy benne? — suttogtam.
Bólintott. És akkor eszembe jutott a reggeli beszélgetés a férjemmel 😨😲
Eszembe jutott: reggel valóban mondta, hogy szeretne maga főzni valamit. Furcsa volt – ritkán közelített a tűzhelyhez. Aztán az a különös szag az edényből, mintha… gyógyszer lenne?
Fogtam a tányérokat, mintha mi sem történt volna, és elvittem a mosogatóhoz. Azt mondtam a lányomnak, hogy csak újra szeretném melegíteni a levest. Aztán az éléskamrából elővettem steril üvegcséket, és takarítás ürügyén mintát vettem a levesből.
Ugyanazon a napon elvittem egy laborba. Másnap megérkeztek az eredmények.
A leves erős altatószert tartalmazott. Olyan mennyiségben, amely egy felnőttet órákra kiüthet.
És ekkor kezdődött a rémálom. Úgy tettem, mintha semmiről sem tudnék, de a rendőrséghez fordultam. Lehallgatást szerveztünk.
Néhány nap múlva a férjem – a lányom apja – egy nőt hozott haza. Azt hitte, alszom, miközben a terveikről beszéltek: el akart küldeni egy pszichiátriára.
Az a nő a szeretője volt, és együtt azt tervezték, hogy rám hivatkozva – mint „zavarodott emberre” – megszerzik a vagyont.
Amikor letartóztatták, nem tanúsított ellenállást. Talán egészen addig azt hitte, semmit sem fogok észrevenni.
Most nyomozás folyik ellene. És én még mindig nem tudom elképzelni, mi lett volna, ha a lányom nem veszi észre, mi történt reggel… Vagy, ami még rosszabb – ha nem mondta volna el.
Most már minden kanál levest, minden csésze teát másképp nézek. És minden nap hálát adok a lányomnak – a figyelmességéért, a bátorságáért, azért, hogy megmentette az életemet.
