A férjem nővére csak nagyon drága helyekre szeret eljárni, de mindig kitalál valamit, hogy ne neki kelljen fizetni. A minap, amikor meglátogatott minket néhány napra, elhívott egy luxus étterembe, és amikor kértük a számlát, szokás szerint előadta, hogy otthon felejtette a tárcáját. Viszont arra nem számított, hogy ezúttal felkészültem rá, hogy mit fog előhúzni kifogásként a tarsolyából.
Induláskor, amikor otthon kiléptünk az ajtón, úgy csináltam, mintha bent felejtettem volna valamit, és mondtam a férjemnek meg a nővérének, hogy ők menjenek csak nyugodtan a kocsihoz, amíg én visszamegyek a házba. Így is tettek, én pedig felrohantam az emeletre abba a szobába, ahol a sógornőmet szállásoltuk el, és „meglepő” módon azonnal megtaláltam a pénztárcáját a kisasztalon. Gyorsan eltettem a táskámba, és magammal vittem az étterembe.
Aztán a vacsora végeztével, amikor a férjem nővére sopánkodva eljátszotta, hogy „véletlenül” nem hozta magával a pénztárcáját, én előhúztam a táskámból, és így szóltam: „Erre gondolsz itt?”
Vörös fejjel kikapta a kezemből a tárcát, és jelezte a pincérnek, hogy külön szeretné fizetni a saját fogyasztását.