Nincs olyan autó a világon, amin idővel ne jelennének meg a bosszantó rozsdafoltok. Ma már persze különféle módszerek léteznek ennek megelőzésére vagy kezelésére, de ezek mind-mind jelentős összegekbe kerülnek. Jogosan merül tehát fel a kérdés, hogy miért nem rozsdamentes acélból készítik a gyártók az autókat? A válasz persze meglehetősen bonyolult.
1913-ban egy brit kohász, Harry Brearley egy meglepő újdonsággal sokkolta a piacot: egy csodálatos ötvözettel, mely bár acél, mégsem rozsdásodik. A benne lévő króm koncentráció ugyanis egy olyan oxidréteget hoz létre a felületen, mely hosszú évekig véd a korrózió ellen. Ebből készülnek manapság a borotvák, csaptelepek, rozsdamentes mosogatók és még sorolhatnám. Egy valami azonban nem, az autók. A kérdés az, hogy miért.
Az igazság az, hogy megpróbálták. Került is a piacra néhány ilyen modell, ráadásul elég jól be is váltak. 1936-ban például megalkották a Ford V8 Tudor Deluxe-t. Ebből az autóból 6 kísérleti darab készült, melyből 4 mind a mai napig működik, és nem mellesleg jól is néz ki.
Ennek a gépjárműnek nagyon egyedi, csillogóan szürke megjelenése lett, mely fényesnek, menőnek és drágának tűnt. 84 év alatt egy centiméter rozsda sem jelent meg a karosszérián, bár igaz, néha azért át kell polírozni kicsit.
Volt azonban egy nagy hátránya: az utakon úgy ragyogtak ezek az autók, mintha egy vetítőgép jönne velünk szembe. Igaz ami igaz, ez némileg szándékos is volt, mivel a bemutató darabok segítségével így akarták még inkább felkelteni a potenciális vásárlók figyelmét.
A probléma persze elég könnyen orvosolható lett volna, egyszerű felületkezeléssel. Ennek ellenére a Ford V8 Tudor Deluxe mindig is csak reklám maradt, és nem került tömeggyártásba. A tény ugyanis, hogy egy autó 84 év után is tökéletesen néz ki, eléggé lelombozó a gyártók számára, hiszen a sofőrök főként a megkopott és rozsdásodó autójuk miatt döntenek új autó vásárlása mellett.
Volt azonban még egy kísérlet. John DeLorean, az autóipar újítója volt, aki nagy botránnyal távozott a General Motorstól, és végül saját gyárat épített Írországban. Úgy döntött, hogy a kor leginnovatívabb technológiáját felhasználva hozza létre a DeLorean DMC-12 sportautót. Műszakilag nem volt kifogásolhatatlan a kocsi, de a rozsdamentes acél karosszéria teljesen rendben volt. Több ezer ilyen autót értékesítettek az amerikai piacon.
A DeLorean azonban tönkrement, így kénytelenek voltak leállítani a gyártást. Nem véletlenül ment tönkre, a General Motors keze erősen benne volt, sokak szerint még a DeLorean elleni büntetőeljárást is meghamisította a cég. Nem tudni pontosan, hogy mi minden történt a két cég között, de az biztos, hogy a DeLorean tönkrement és a DMC-12 gyártása is leállt. Érdemes megjegyezni, hogy ez a futurisztikus autó szerepelt a Vissza a jövőben filmbekben.
Miért nem alkalmazzák ezt a technológiát manapság az autógyártók? A válasz egyszerű: mivel nincs rá szükségük. Napjainkban a gyorsfogyasztás korszakát éljük, és egyik autógyártó cégnek sem érdeke, hogy az emberek évtizedeken keresztül egyetlen autót használjanak, amiben néha csak motort vagy alvázat kell javítani. Az autók iránti kereslet ezzel ugyanis lecsökkenne, az autógyártó cégek többsége pedig tönkre menne. Bármilyen kínosan és furcsán is hangzik, gyártói részről azért van benne logika.
