A 903 Luny tervszámú ekranoplán tervezését még a 70-es években kezdték meg a Szovjetunióban. Eredetileg 8 ilyen gépet szerettek volna a szovjetek, de a szűkös anyagi keret és a rakétahordozó repülőgép sebezhetősége miatt végül csak egyetlen darab készült el belőle. De mi is az az ekranoplán? Az ekranoplán tulajdonképpen a repülőgép és a hajó keresztezése. A vízről száll fel, de a légpárnáinak köszönhetően a hidroplánoktól eltérően rendkívül rövid távolságra van szüksége a felszálláshoz.
Amikor minden terv elkészült és beszerezték a hozzá szükséges alapanyagokat, a Volga (Волга) kísérleti üzemben megkezdődött az ekranoplán építése. Ez pontosan három évig tartott, és 1986-ban tesztelték először. Ezután még egy évnyi finomhangolás következett, mely során kijavították a tesztelés során felfedezett hibákat és egyéb fejlesztéseket is eszközöltek. 1987-ben aztán következett a végső tesztelés.
„Luny” először a Szovjet Haditengerészetnél állt harcba, egészen pontosan a Kaszpi-tengeren. Az ekranoplánt a felszíni hajók elleni rakétahordozó csapásmérő eszköznek szánták, mely nagy sebességgel volt képes megközelíteni az ellenséges flottákat úgy, hogy a hajók ráadásul nem is látták őt a radaron.
Az ekranoplán hossza 73 méter, szárnyfesztávolsága 44 méter volt. Az üres repülőgép súlya 243 tonna volt, de megpakolva, maximális terhelés alatt 380 tonnával is képes volt felemelkedni a vízről. Nem sokkal később a „repülőgép-hordozók gyilkosa” becenevet kapta, mivel közel 500 km/h-ás sebességével és maximum 2 kilométeres lőtávolságával valódi fenyegetést jelentett a térségben állomásozó hadiflottákra.
A Luny tehát tízszer gyorsabb volt, mint a legfejlettebb hadihajó, ám ennek ellenére mégis megvoltak a maga hátrányai. Nem is akármilyenek. A szovjet katonák nem egyszer hívták fel a figyelmet a repülőgép sebezhetőségére. A tisztek véleménye szerint „ha egyszer is éles harci helyzetbe kerülne, ahol viszonozzák a tüzet, valószínűleg azonnal megsemmisülne a gép.”
2001-ben a Luny már nem szerepelt az (akkor már) Orosz Haditengerészet palettáján. Nyugdíjba küldték és az összes titkos elektronikáját szétszerelték. 2011-ben az orosz hadsereg hivatalosan is bejelentette, hogy soha többé nem fognak hasonló konstrukciókkal kísérletezni. Bár az oroszok eredetileg újra akarták hasznosítani a gépet, végül úgy döntöttek, hogy múzeumi darab lesz belőle.
Az ekranoplán végül az oroszországi Derbent város partjaihoz vontatták, ahol a Patriot Park haditechnikai múzeumban látható. Természetesen az egyik legnagyobb érdeklődésnek örvendő kiállítási darab. A most következő képeket is itt, ebben a haditechnikai parkban készítették a 903 Luny tervszámú ekranoplánról.
