Néhány évvel ezelőtt már körbejárta az internetet, hogy egy kanadai fickó rejtélyes földalatti bunkert épített a kertjében régi iskolabuszok segítségével. A projektet a kanadai Bruce Beach kezdte el még a 60-as években, amikor a hidegháború még javában zajlott, a férfi pedig elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy annyi embert mentsen meg egy esetleges nukleáris támadás esetén, amennyit csak lehetséges. A férfi ezért bunker építésbe kezdett a földjén, és bár már rég elkészült, csak a közelmúltban mutatta meg annak belsejét a nyilvánosságnak. Minket is kíváncsivá tett a nem mindennapi projekt, ezért úgy döntöttünk, hogy veletek is megosztjuk a történetét.
Az atombunker ötlete először a 60-as években fogant meg a férfi fejében, aki a hidegháborútól és az atomfegyverek bevetésétől tartva úgy látta, hogy komolyan kell venni a fenyegetettséget. A férfi ezért 1970-ben egy hatalmas, 1 hektáros telket vásárolt egy csendes kisváros szomszédságában, hogy itt építhesse fel a hatalmas méretű földalatti menedékbázisát.
A férfi hosszú éveken keresztül gyűjtötte a leselejtezett régi iskolabuszokat, melyekből végül összesen 42 darabot gyűjtött össze. Bruce tervei szerint minden egyes busz egy külön helyiséget jelentett volna a bunker-rendszerben. Így is történt. Kanadai önkéntesek egy csoportjával, illetve speciális felszerelések széles választékával végül egy hatalmas gödröt ástak, melyben meghatározott sorrendben helyezték el a buszokat, majd betonhabarccsal burkolták és 4 méter földdel borították.
Bruce-nak 30 évébe telt a búvóhely létrehozása, melyet szimbolikusan Második Bárkának neveztek el. A bunker feladata az volt, hogy megmentse az embereket egy nukleáris katasztrófa esetén. Az alkotó számításai szerint körülbelül 500 embert tudta volna itt kényelmesen átvészelni az atomháborút.
A földalatti menedékrendszert a legapróbb részletekig átgondolták. Külön terek vannak a nők és a férfiak számára. Minden szükséges kommunikáció biztosított. A bunkerben van orvosi szoba, hozzá szükséges felszerelésekkel, bár ezek mára kissé elavultak. Vannak továbbá vécék, zuhanyzók, számítógépszobák, konyhák, speciális élelmiszertároló helyiségek, hálószobák és játszószobák a gyerekeknek. A bunker áramigényét generátorok segítségével látják el, és többek között szellőzőrendszere, vízellátása és csatornarendszere is van. A bunkerben még a telefonos kommunikációt is kiépítették.
Szerencsére a Második Bárkát soha nem kellett rendeltetésszerűen használni, Bruce azonban továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy egy váratlan katasztrófa esetén ide lehessen menekíteni az embereket. Rendszeresen karbantartja a bunkerben található összes rendszert, pótolja a lejárt élelmiszer-készleteket, és folyamatosan elvégzi a szükséges javításokat.
Jelenleg kizárólag az alkotója, vagyis Bruce Beach él a menedékben. A férfinek időről-időre bíróság előtt kell megvédenie az épülethez fűződő jogait. A helyi hatóságok minden lehetséges módon próbálják bizonyítani a bunker törvénytelenségét, és bíróság elé állítani a férfit, de eddig minden kísérlet kudarcba fulladt. Bruce-t sok aktivista támogatja az ügyben, ezért a kanadai hatóságoknak sincs könnyű dolga a férfivel. Ki tudja, egy nap talán pont ez a bunker fogja megmenteni több száz meg száz ember életét.
