Az elhamarkodott döntések néha beláthatatlan következményekhez vezetnek anélkül, hogy ezt kicsit is sejtenénk. A jószándéktól vezérelve például elsőre teljesen jó ötletnek tűnhet gratulálni a rég nem látott “pocakos” iskolatársunknak a terhességhez, de utólag néha mégis kiderül, hogy ez egy rossz döntés volt. Nagyon-nagyon rossz. Most olyan internetezők személyes történeteit gyűjtöttük össze, akik hatalmas hülyeséget csináltak, de csak később vették észre.

• 6 éves koromban a húgommal félbevágtuk nagyanyám egyik papírpénzét, mert úgy gondoltuk, hogy akkor ez mostantól két külön bankjegyként használható. Amikor a nagyi hazajött, büszkén meséltem neki, hogy “megdupláztam” a pénzét. © Vibin Baburajan / Quora
• A minap fel kellett váltanom egy nagy bankjegyet, ezért behajtottam egy autómosóba, mert eszembe jutott, hogy ott a gép mindig érméket ad a papírpénz helyett. Azt hittem, hogy a gép fémpénzekre fogja felváltani a bankjegyem, de ehelyett csak az autómosóhoz használható zsetonokat adott. Nem akar valaki 4,5 órán át autót mosni? © Gomelskiy25 / Pikabu
• 13 éves koromban vakbélgyulladás gyanújával kerültem kórházba. A nővér elvitt egy külön helyiségbe, majd adott egy borotvát és azt mondta: “Borotválkozzunk”. Nem értettem, miért van erre szükség, de gyorsan lehúztam az arcom, majd vártam, hogy visszajöjjön és mehessünk az orvoshoz. Kiderült, hogy nincs vakbélgyulladásom, ezért hazamentem és csak később tudtam meg, hogy miért mosolygott annyira a sebész. © Overheard / VK
• Egy nap étterembe mentem, és megláttam az egyik régi osztálytársamat az iskolából. Ő is meglátott, ezért elindult felém a férjével. Ahogy közelebb értünk egymáshoz, észrevettem, hogy milyen gömbölyű a pocakja. Miután megállapítottam, hogy ez valószínűleg egy gyerek, az egyik kezemmel átkaroltam, a másikkal pedig simogatni kezdtem a hasát és így szóltam: “Gratulálok!” A mosolyt ezután enyhe zavarodottság váltotta fel, és ekkor tudatosult bennem, hogy nem terhes, csak “pocakja” van. Úgy tettem, mintha a világ legtermészetesebb módján köszöntem volna, majd gyorsan témát váltottam. © Andy Johns / Quora

• Egy nyári táborban történt meg velem ez az eset. Elhoztam egy narancsot az ebédlőből, majd egy éjszakára betettem a fagyasztóba. Amikor kivettem, kőkeménnyé volt fagyva. Úgy döntöttem, hogy megpuhítom, amire egy nagyon ravasz módszert eszeltem ki: úgy döntöttem, hogy újra és újra falhoz vágom, míg a benne lévő cucc meg nem puhul. A tervem már az első dobásnál kudarcba fulladt, a keményre fagyott narancs ugyanis betörte a szoba falát. Szerencsére senki nem vette észre a bűnömet, amíg a táborban voltam, de még utána egy héttel is nagyon izgultam, hogy kiderül. © Garrick Kung / Quora
• Újraszigeteltetem a házam. A munkások levették a külső fa burkolatot a házról, majd egy kupacba pakolták az udvaron, és elmentek a hétvégre. A rönkházam falain sok mini repedés van, és kint hűvös volt, ezért a ház is nagyon kihűlt. Nem volt tűzifa, és elmenni sem tudtam sehova az éjszaka közepén, mert nagyon távol voltam a várostól. Minden fűtőtestet bekapcsoltam, de még így is hideg volt. A gyerekeket melegebben öltöztettem, és én magam is pulóverbe bújtam. Kimentem dohányozni, amikor összefutottam a szomszédommal és a következő beszélgetés zajlott:
  – Láttam a sok fát az udvarodon, gondolom felújítasz valamit.
  – Igen (feleltem), majd rendelek egy konténert, beledobálom, aztán elszállítom.
  – Ne! (vágott közbe a szomszéd) Add nekem, én majd elégetem tűzifa helyett.
  – 😳😳😳
  Nem tudom, miért, de egészen eddig a mondatig bennem az a tudat élt, hogy a tűzifa az tűzifa, a régi deszkák pedig szemét. Most itt ülök bent, a kazán majd felrobban és nagyon meleg van! © Superigel / Pikabu

• Egyszer az iskolában összetűzésbe kerültem egy másik gyerekkel, és megígérte, hogy iskola után ellátja a bajom. Sírva rohantam ki az iskolából és elkezdtem hazafelé futni. A gyerek rohant utánam, de én gyorsabb voltam, és én értem először a panelház bejáratához. Ekkor a srác hirtelen felkiáltott: “Tartsd az ajtót!” Én pedig jólnevelt fiú voltam, szóval tartottam neki, amíg odaért. © Wall561 / VK
• A lakásunkban elkezdett szivárogni a mosogató. Megállapítottam, hogy a bűzzáróval lehet baj. Szereztem egy vödröt, a mosogató alá tettem, majd szétszedtem a csöveket és belefolyattam mindent a vödörbe. Mielőtt folytattam volna a munkát, úgy döntöttem, hogy kiürítem a vödröt, szóval felálltam és a vödör teljes tartalmát a mosogatóba öntöttem. © John J. Henderson / Quora

• A városomban elment az áram. 18 óra körül jártunk, már majdnem sötét volt. Két órát beszéltem telefonon, majd letettem az asztalra, és elkezdtem vacsorázni. Amikor befejeztem, a telefonom után akartam nyúlni. Elkezdtem tapogatva keresni, de sehol nem találtam. Amikor a kezembe vettem, automatikusan bekapcsoltam rajta a zseblámpát, de a hülyeségem ekkor még nem ért véget: tovább kerestem a telefont (a telefonnal a kezemben). Majdnem 10 percig kerestem, mire rájöttem, hogy az a telefon világít a kezemben, amit keresek. © Antriksh Sinha / Quora
• Meggyőztem a szüleimet, hogy ültessenek nekem egy pénzfát a kertbe, mert úgy gondoltam, hogy ez segít megoldani a kevés zsebpénz okozta problémámat. Komolyan azt hittem, hogy valódi bankjegyek fognak teremni rajta. © Raghav Khanna / Quora
• A múlt héten találkoztam egy lánnyal. Szerelem, nagy beszélgetés, séta, virágok – minden volt. Tegnap moziban voltunk és a film után áthívott magához. Reggel kimentem a WC-re és szükségem volt egy kis légfrissítőre. “Ó, itt is van!” – levettem a fedelet, majd elkezdtem frissíteni a levegőt, de furcsa szaga volt és egyre büdösebb lett. Kimentem, és megkérdeztem:
  – Milyen furcsa légfrissítőd van?
  – Hogy érted, hogy furcsa? Nekem nincs is légfrissítőm.
  – Akkor ez mi?
  – Az a hajlakkom! © Zafhoz / Pikabu

• Oroszországban élünk. A férjem épp csomagolta a bőröndjét, hogy Európába utazzon. Ekkor teljesen komolyan megkérdezte, hogy szüksége lesz-e útlevélre. Én nem kevésbé komolyan válaszoltam: “Ha átléped az országhatárt, akkor szükséged lesz rá, ha nem, akkor nem.” Erre dühében így szólt: “Most kell vagy nem? Nem igaz, hogy nem tudsz egyértelmű választ adni!” És ő elvileg egy felnőtt ember. Hogyan éljek együtt vele?! © Wall561 / VK
• Rendeltem egy telefontokot, ami félig bőr, félig fényesre csiszolt fém volt. A fémes rész karcolva érkezett, de mivel a régi tokom már teljesen használhatatlan volt, ezért nem akartam visszaküldéssel szórakozni. Helyette inkább írtam egy negatív véleményt, melyben kifejtettem, hogy a szállítás gyors volt, de a termék karcolva érkezett. Pár nappal később, amikor az új tokomban lévő telefonomat kivettem a zsebemből, látom elkezdett leválni a védőfólia. Olyan tökéletesen volt ragasztva, hogy észre se vettem, hogy van rajta. Alatta természetesen egy karcolás sem volt! © kybo3 / Pikabu
• Volt egy kaktuszunk otthon. Mindig csak állt a sarokba, senki nem foglalkozott vele. Anyám néha öntözte. Mindenki azt mondta nekem, hogy jobb, ha nem nyúlok hozzá, különben úgy fogok kinézni, mint egy tarajos sül. Rajtam azonban úrrá lett a kíváncsiság. Egy nap elkezdtem körbejárni, nézegettem, majd egy gyors döntéstől elhatárolva egyszercsak megszorítottam a kezemmel. Mondanom sem kell, hogy mi történt ezután: körbe-körbe ugráltam a szobában, és egy csomó tüske állt ki a kezemből. © Lara Novakov / Quora

forrás