Valószínűleg nincs olyan ember a Földön, aki ne hallott volna még Maugliról, Rudyard Kipling híres művének, a Dzsungel könyvének a főszereplőjéről. Azt azonban már jóval kevesebben tudják vagy akárcsak gondolnák, hogy ezt a könyvet egy valós történet ihlette. Utánajártunk Dina Sanicha történetének, akit az „indiai farkasfiú” néven ismert meg a világ. A vadon élő fiú a 19. században élt, és farkasok nevelték, ezért sokan úgy vélik, hogy ő volt az inspirálója a híres Dzsungel könyvének.
13 Bármily meglepő, Dina valójában csak egy volt a sok vadon élő gyermek közül, akit Indiában találtak a 19. században. Indiában nagy múltra tekint vissza, hogy a gyerekek sokszor nem emberi szülők, hanem különféle állatok, például párducok, kutyák, vagy akár tyúkok nevelték.
12 Dina Sanichart 1872-ben egy vadászcsapat fedezte fel az indiai Uttar Prades államban. A fiú négykézláb sétált, miközben egy farkasfalkát követett.
Amikor észrevették a vadászokat, a fiú a farkasokkal együtt visszabújt az odúba. A látvány egyszerre volt nagyon izgalmas és ijesztő is a vadászok számára. Mivel a titokzatos fiú felkeltette az érdeklődésüket, ezért a vadászok úgy döntöttek, hogy közelebbről is megismerkednek a fiúval. Felgyújtották a barlangot, a kimenekülő farkasokat lelőtték, a fiút pedig magukkal vitték.
11 A fiút hatévesnek hitték.
A vadászok egy gyermekotthonba vitték a fiút, ahol megkeresztelték, majd a Sanichar nevet kapta, ami urdu nyelven szombatot jelent, mivel ezen a napon érkezett az árvaházba.
Sanichar nagyon sokat harcolt az emberekkel. Az árvaház vezetője egy nyilatkozatban elmondta, hogy bár a fiú nagyon alacsony IQ-val rendelkezett és tényleg állatként viselkedett, néha azért mégis megmutatkoztak rajta az intelligencia jelei. Bár sokan igyekeztek tanítani a fiút, végül soha nem tanult meg beszélni, írni vagy olvasni.
10 A fiú állati hangokkal kommunikált és egész életében négykézláb sétált.
9 Bár később Dina megtanult kétlábon járni, a ruhaviselést egész életében elítélte, és inkább meztelenül sétált.
8 Az árvaházba érkezve nem volt hajlandó főtt ételeket enni, csontokra és nyers húsra fájt a foga.
Annak ellenére, hogy Dina semmilyen emberi vonást sem mutatott, végül szert tett egy emberbarátra. Az árvaház vezetője erről úgy vélekedett, hogy mindannyian vágyunk egy társra, legyünk akár emberek vagy állatok. A farkasfiú az árvaház egy másik gyermekében találta meg ezt a barátot, és sok mindenben követte őt, például neki köszönheti azt, hogy idővel megtanult pohárból inni.
7 Sanichar kevés emberi szokást sajátított el az élete során, ám ezek közül egyik mégis a dohányzás volt.
6 Sokan úgy vélik, hogy később a dohányzás miatt alakult ki nála a tuberkulózis.
Dina fejlődése enyhén szólva is rendellenes volt: még 10 év emberek közt töltött idő után is szorongott a társaságukban, ugrált és fára mászott félelmében. Mivel gyermekkorának nagy részét farkasok közt töltötte, ezért valószínűleg ez jelentette számára a normális életet, és idegennek érezte magát az embertársai között.
5 Dina 1895-ben hunyt el tuberkulózisban, pedig még csak 29 éves volt.
4 Mint azt korábban említettük, az évek során számtalan beszámoló érkezett az Indiában vadon élve talált embergyermekekről.
Dina felfedezése idejében négy másik vadon élő farkasgyermeket is találtak Indiában, illetve később is sok ilyen eset történt.
Az egyik leghíresebb eset két lánnyal kapcsolatos, akit Amalának és Kamalának neveztek el. Ezeket a lányokat állítólag 1920-ban mentették ki egy farkasfalkából. A férfi, aki megtalálta őket később úgy mesélte, hogy ezek a lányok szintén négy lábon jártak, csak nyers húst ettek és vonyítottak a teli Holdra.
Valójában sok hasonló történet létezik, ezért nem is mindegyiknek ismert a pontos háttere, csak néhány eset kapott nagyobb figyelmet a történelem során.
3 Az ilyen állatok által nevelt gyermekek történetei sok írót és költőt inspiráltak a történelem során.
Az egyik ilyen Rudyard Kipling volt, aki megírta a híres Dzsungel könyve novellagyűjteményt. Bár a szerző soha nem állította hivatalosan, hogy Dina Sanichar története inspirálta volna Maugli karakterét, mégis sok hasonlóság fedezhető fel közöttük, illetve gyanús az egybeesés, hiszen a könyv körülbelül 20 évvel a fiú megtalálása után jelent meg.
2 Mauglival ellentétben Dina nem szívesen hagyta hátra a dzsungelt, őt inkább erőszakkal kényszerítették vissza az emberek közé, ami nagy különbség, és egyben valahol szomorú is.
Annak ellenére, hogy erőszakkal hozták vissza őt az emberi társadalomnak, érhető módon soha nem volt képes megfelelni a körülötte élő emberek elvárásainak, hiszen élete első 6 évét a dzsungelben töltötte, ezért nem lehetett nulláról újra kalibrálni az agyát, hogy valódi emberré válhasson.
1 Bár az emberek kiszakították a környezetéből, bizonyos értelemben véve Dina mind pszichológiai, mind pedig fejlődési szempontból élete végéig a dzsungelben maradt.
