Sandi pajzsmirigygondokkal és policisztás ovárium szindrómával küzdött, mégis sikerült neki.
A Kentucky-ban élő Sandi már annyira szégyellte a súlyát, hogy ki sem mert menni a lakásból. A depresszióval, szorongással, pajzsmirigygondokkal és policisztás ovárium szindrómával küzdő lány most az interneten osztotta meg az emberekkel hihetetlen fogyása történetét.
Sandi saját bevallása szerint nemcsak azért indította immáron 53 ezer követővel büszkélkedő Instagram-oldalát, hogy inspirálja az embereket, hanem azért is, hogy könnyebb legyen számon kérnie magát, nyomon követnie a saját fejlődését.
Sandi nagy fogyása
Majdnem 200 kilót mutatott a mérleg, amikor Sandi úgy döntött, hogy le fog fogyni. A járni is képtelen, súlyos látásproblémával élő lány orvoshoz fordult.
– Olyan lány voltam, aki nem hagyta el a házát, mert annyira utálta, hogy így meghízott – írja egyik fotója alatt Sandi. – Szégyelltem magam. Fájt sétálni, a ruhák sem jöttek rám, és állandóan orvoshoz kellett járnom. Amikor ráálltam a mérlegre, és láttam, hogy majdnem 200 kilót mutat, tudtam, hogy változtatnom kell, vagy meg fogok halni.
– Két évembe került, hogy ide jussak – írja a lány. – A fogyókúra volt a legjobb döntés az életemben – teszi még hozzá a képe alatt.
//www.instagram.com/p/BkLzmzDgvtX/?utm_source=ig_embed
– Emlékszem minden villámdiétára, amit végigcsináltam. Egy rövid ideig egytől egyig működtek, aztán visszaszedtem az összes leadott kilót, sőt, még többet. Ezúttal, amikor nekiláttam a fogyókúrának, tudtam, hogy az életmódomon kell változtatnom – írja a lány.
Sandi eleinte kalóriaszámolással és rövidebb sétákkal kezdett életmódváltásba, végül az orvosával úgy döntöttek, hogy belevág egy csőgyomorműtétbe. Ezután olvadni kezdtek róla a kilók, de nagyon oda is figyelt a diétájára. Pontosan megtervezte a napi étrendjét, és előre elkészítette a heti menüt, hogy mindig jusson ideje enni. Edzőterembe is elkezdett járni.
– Depresszióban szenvedek – kezdi Sandi a posztja alatt, melyben leírja, hogy az egyik legnagyobb szorongása az volt, hogy az edzőteremben ő lesz a legtermetesebb. De végül még barátokat is szerzett mozgás közben, és, mire észbe kapott, már egy egész órát eltöltött mozgással. Arra viszont felhívja egy másik posztban a figyelmet, hogy a mozgás önmagában nem elég.
– Annyit mondhatok a fogyókúráról, hogy az 80%-ban a diétától, és csak 20%-ban a mozgástól függ. Ha rossz az étrended, sportolhatsz, amennyit akarsz. A fogyókúrám első napjától figyelem a kalóriákat, és mindennap mozgok is.
Ahogy csökkenésnek indult a súlya, Sandi végre a lelki egészségével is elkezdett foglalkozni, és legyűrte a lavinaevést, valamint az ételfüggőséget. Kezeltette a depresszióját is. Állítása szerint még mindig nem könnyű szeretnie magát, hiába mutat a mérleg 76 kilót. A rengeteg lógó bőr sem segít az önértékelésén, de azt monda, mégis sokkal boldogabb most, mint valaha.
– Mindenki állandóan azt kérdezi, hogy mi motivált a fogyásra. Azt hiszem, sok dolog közrejátszott, ami miatt le akartam adni a súlyomból – mondja a lány. – Amikor nekiálltam ennek a fogyókúrának, tudtam, hogy ezúttal máshogy lesznek a dolgok. Most nem fogom feladni. Nem érdekel, hányszor fogok elbukni, újra felállok, és folytatom.
