A beoltott válaszadóknak mindössze a 32 százaléka mondta azt, hogy fel akarja venni az emlékeztető harmadik oltást, 54 százalék nem tervezte ezt. A legnagyobb arányban a 30 év alattiak felelték azt, hogy nem kérnek újabb vakcinát (68 százalék).

Tíz magyarból hat politikai megosztottság nélkül ellenzi a koronavírus elleni kötelező védőoltás bevezetését, derül ki a Lélekben a járványon túl – A magyar társadalom a koronavírus-járvány negyedik hullámában címet viselő kutatásból, amelyet a Policy Solutions készített a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával. A kutatás eredményeit a 24.hu ismertette.

A kormánypárti megkérdezettek körében 44 százalék volt azok aránya, akik beállnának a kötelező Covid-oltás mögé, 52 százalékuk viszont nem. Az ellenzéki összefogásra szavazók még elutasítóbbak – 59 százalékuk nem ért egyet az ötlettel, és mindössze 37 százaléknak tetszik –, a legkisebb támogatottsága pedig a pártnélküliek körében van az oltási kötelezettségnek: 80 százalék ellenzi a felvetést.

A kötelező oltást még a beoltottak sem támogatják, náluk 51 százalékos elutasítottság, az oltatlanok körében ugyanez az arány 89 százalék. Viszont az oltatlanok 47 százaléka azzal egyetért, hogy a munkáltató előírhassa a kötelező oltást, és nagyjából ugyanennyien vannak azok is (48 százalék), akik ezt sem akarják.

Arra a kérdésre, hogy támogatnák-e a szlovák vakcinalottóhoz hasonló kezdeményezés bevezetését, a megkérdezettek 62 százaléka nemmel válaszolt, és csak 30 százalék mondott igent. Az oltatlanok körében pedig csupán 13 százalék látja ezt jó ötletnek.

A beoltott válaszadóknak mindössze a 32 százaléka mondta azt, hogy fel akarja venni az emlékeztető harmadik oltást, 54 százalék nem tervezte ezt. A legnagyobb arányban a 30 év alattiak felelték azt, hogy nem kérnek újabb vakcinát (68 százalék).

Elképzelhető azonban, hogy például a most zajló oltási akcióhét és a látványosan romló járványügyi mutatók változtattak a szeptemberben mért, igen csekély hajlandóságon.

Szeptemberre márciushoz képest 10 százalékponttal csökkent azok aránya, akik kötelezővé tennék az üzletekben a kézfertőtlenítő pontok kihelyezését, és kisebbségbe kerültek azok is, akik járványidőben előírnák a kötelező maszkviselést a tömegközlekedési eszközökön.

Miközben a megkérdezettek 28 százaléka érzi úgy, segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy fel tudja dolgozni a járvány alatt átélt időszak lelki nehézségeit, 29 százaléka pedig a hosszú elzártság után feszeng a nagyobb társaságban, a válaszadók 73 százaléka azt állította, hogy többé-kevésbé zökkenőmentesen tudott visszatérni a régi idők hétköznapjaiba.

Kimagaslóan magas Budapesten azoknak az aránya, akik elszoktak a nagyobb társaságtól (40 százalék), a kisvárosokban, falvakban és a megyeszékhelyeken ez kevésbé jellemző (30, 25 és 22 százalék). A fővárosi válaszadók 62 százaléka a járvány alatt jött rá arra, hogy több időt szeretne otthon tölteni, és szintén Budapesten vannak a legtöbben azok (45 százalék), akik úgy érzik, segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy feldolgozzák az elmúlt időszakot. Kisebb településeken a támogatást igénylők aránya 19 és 27 százalék közötti.

Márciusban a megkérdezettek 39 százaléka mondta azt, hogy a gazdasági helyzetében visszaesést tapasztalt, szeptemberben 19 százalékponttal kevesebben. Ebben a fél évben 17 százalék számolt be romlásról, 79 százalék nem tapasztalt változást, javulást csupán a válaszadók 4 százaléka észlelt a gazdasági helyzetében, pedig a viszonyítási alap a válság legsúlyosabb időszaka volt.

A legnagyobb arányban Budapesten számoltak be anyagi visszaesésről (27 százalék), és itt a legtöbb az állásvesztő is (11 százalék). A kisvárosokban élők 16 százalékánál jelentkezett anyagi visszaesés, állástalan pedig 6 százalék lett.

Azok közül, akik egy háztartásban élnek a 18 év alatti gyerekükkel, 23 százalék mondta azt, hogy romlott az anyagi helyzete a világjárvány kitörése óta, míg a gyereket nem nevelők esetében 18 százalék. Közel kétszer akkora arányban veszítették el az állásukat a gyereket nevelők (11 százalék), mint azok, akiknek nincs 18 év alatti gyereke (6 százalék).

Tízből hat megkérdezett nem is számít a jövőben anyagi helyzetének a változására, további visszaesést pedig a megkérdezettek mindössze 6 százaléka vár. A válaszadók 24 százaléka optimistán tekint a jövőbe, és a jövőbeli várakozások terén nincs érdemi különbség a kormánypárti és az ellenzéki szavazók között: szeptemberben az előbbiek 27, az utóbbiak 25 százaléka volt optimista.

A válaszadók az ötfokú skálán 3,2 pontra értékelték a kormány válságkezelését, ezen belül is a fideszesek jó (4,1-es) átlagértéket adtak a kormánynak, az ellenzékiek elégségest (2,4 pont), a pártnélküliek pedig közepest (3,1 pont). Az életkort tekintve a 60 évnél idősebbek értékelték a legjobbnak az egészségügyi válságkezelést, 3,4-es osztályzattal.

A gazdasági válságkezelésre adott értékelés 0,2 ponttal rosszabb, mint az egészségügyié, de ennél is javulás figyelhető meg a tavaszi eredményhez képest. A kormánypártiak 4-es, az ellenzékiek 2,2-es, a pártnélküliek 2,8 pontos osztályzatot adtak.

A válaszadók 55 százaléka hiányosnak ítélte a kormány munkavédelmi és szociális intézkedéseit, bár márciushoz képest 4 százalékponttal, 38 százalékra nőtt a kormánnyal elégedettek aránya. A fideszesek 71, az ellenzékiek 12 százaléka elégedett.

A magyarok problémalistájának első három helyén továbbra is

• a megélhetés magas költsége (47 százalékos említési arány),
• az alacsony fizetések (46 százalék),
• valamint az egészségügyi ellátás alacsony színvonala (38 százalék) áll.

A korrupció a tavaszi hatodik helyről szeptemberre a negyedik helyre ugrott, a túl magas lakásárak problémája a tizedikről a hetedik pozícióba jött fel. A bevándorlás a listán csak a 13. helyet érte el (10 százalékos említéssel), a kormány által homoszexuális propagandának nevezett kérdéskört pedig mindössze 8 százaléknyian említették.

A kormánypártiak 11 százaléka említette a korrupciót megoldandó problémaként, a pártnélküliek 21 százaléka, az ellenzékieknek pedig a 48 százaléka. A migráció a fideszesek 17 százalékát foglalkoztatja, a másik két csoport tagjainak viszont csak a 3-4 százalékát. A kormány által emlegetett „homoszexuális propaganda” még a Fidesz-szimpatizánsoknak is csak a 12 százalékát zavarja, a pártnélkülieknél ez az arány 6 százalék, az ellenzéki tábornál 3. Egy olyan probléma volt, amelyet a pártnélkülieknek nagyobb arányban hoztak fel, mint a többiek, az oktatás alacsony színvonala: náluk 14 százalék említette, az ellenzékieknél 9, a kormánypártiaknál 7 százalék.

A járvánnyal kapcsolatos aggasztó fejlemény, hogy márciushoz képest minden, a Policy Solutions által vizsgált összeesküvés-elméletben többen hittek. A legtöbben azt az állítást fogadják el, hogy „a koronavírust szándékosan szabadította Kína a világra, hogy átvegye a világ vezető hatalmának szerepét”. Az ezzel azonosulók aránya fél év alatt 3 százalékponttal, 37 százalékra nőtt, és 52 százalék nem ért egyet ezzel az állítással.

Arra a felvetésre, hogy „a gyógyszercégek fejlesztették ki és engedték szabadjára a koronavírust”, 57 százalék mondott nemet, de a magyarok 33 százaléka elfogadja ezt az elméletet is, ők tavasz óta két százalékponttal többen lettek.

Abban, hogy „a koronavírus-vakcina meddőséget okozhat, az oltás titkolt célja a népességszabályozás” ugyan a többség inkább vagy egyáltalán nem hisz, de a harmadik hullám óta 9 százalékponttal nőtt az ezt az elméletet osztók száma. A harmadik hullám kezdete óta 9 százalékponttal megnőtt, és csaknem megduplázódott a vírustagadók száma. Bár a nagy többség (72 százalék) még mindig elutasítja ezt az elméletet, 21 százalék teljesen vagy valamennyire biztos benne. Márciusban mindössze 1 százalék volt határozott, és 11 százalék kevésbé határozott vírustagadó.

A legkevésbé elterjedt összeesküvés-elmélet továbbra is az, hogy a koronavírus elleni védőoltással mikrochipet ültetnek az emberek testébe, de még ennek a teljes vagy részleges támogatottsága is 4 százalékponttal nőtt az elmúlt fél évben. Az összes konteó esetében az látszik, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségi szintek felé haladva nő az elméletek elfogadási szintje.

forrás: blikk.hu