Több mint ötven tóra bukkantak a grönlandi jégmező alatt.
Brit és amerikai kutatók 56 eddig ismeretlen tóra bukkantak a grönlandi jégtakaró alatt. Eddig csak négy ilyen tóról tudtak a térségben. Bár ezek kisebbek, mint az Antarktiszon talált hasonló, jégtakaró alatti tavak, felfedezésük azt mutatja, hogy az eddig véltnél jóval gyakoribb az ilyesmi a grönlandi jégtakaró alatt – olvasható a Lancasteri Egyetem közleményében.
A grönlandi jégtakaró nagyjából hétszer akkora, mint Nagy-Britannia területe, egyes helyeken több mint három kilométer vastag, és jelenleg fontos szerepet játszik a globális tengerszint-növekedésben. Ezek a tavak olyan vízformák, amelyek a jégtömeg alatt keletkeznek. A grönlandi és antarktiszi jég alatti tavakban édesvíz található, amely a jég aljának olvadásából keletkezik.
A geotermikus hő felszáll az alul lévő kőzetből, a felülről határoló vastag jég azonban bezárja azt. Ezen tavak ismerete segít kialakítani egy jóval teljesebb képet arról, hol keletkezik víz, és az hogyan áramlik a jégtakaró alatt, ami hatással van arra, hogy hogyan reagál a jégtakaró a növekvő hőmérsékletre.
Minden eddiginél alaposabban vizsgálódtak
A Nature Communications című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a Lancasteri Egyetem, a Sheffieldi Egyetem és az amerikai Stanford Egyetem kutatói először adtak átfogó képet a grönlandi jégtakaró alatti tavakról. A kutatók több mint ötszázezer négyzetkilométernyi területről gyűjtött radarfelvételt elemeztek, amelyek képet alkottak a grönlandi jégtakaró mélyéről.
– A kutatók jól ismerik az antarktiszi jégmező alatti tavakat, de eddig keveset tudtak a grönlandi jégtakaró alatti tavak eloszlásáról és viselkedéséről – idézte Jade Bowlingot, a Lancasteri Egyetem kutatóját, a tanulmány vezető szerzőjét az EurekAlert tudományos hírportálon közzétett közlemény.
– A grönlandi jégtakaró alatti tavak azonosítása azért fontos, mert meghatározhatjuk azt, miként hatnak a jég alatti szélesebb hidrológiai rendszerre és a gleccserek dinamikájára – tette hozzá. Az újonnan felfedezett tavak 0,2-5,9 kilométer kiterjedésűek, többségüket viszonylag lassan mozgó jég alatt találták, távol a jégtakaró fagyott talapzatától, és viszonylag stabilnak mutatkoznak.