30 éve változatlan bérezés, megalázó feltételek, kiszolgáltatottság – a Bosszúállók-filmek magyar hangjai megunták, csatába indulnak a szinkronszakma érdekében.
Igazi kettős ügynöknek éreztem magamat a Katona József Szíházban rendezett sajtótájékoztatón, hiszen azon kívül, hogy újságíróként tudósítanom kellett az eseményről, szinkrondramaturgként érintett is vagyok az ügyben, saját bőrömön érzem, mekkora problémák vannak a szinkronszakmában.
Alacsony munkadíjak, súlyosan jogtipró szerződések, kiszolgáltatott alkotók, fenyegetőző, a helyzetükkel szemérmetlenül visszaélő stúdiók és forgalmazók.
Általános tapasztalat, hogy a megrendelőknek fontosabb a munka olcsósága, mint a minősége. Épp ezért örvendetes, hogy a Bosszúállók magyar hangjai összefogtak. A magyar szinkronhang állami védelemét és a szinkronizálás hivatalos szakmai elismerését kérik, egyúttal összefogásra szólítják fel a szinkron szakmábban dolgozó valamennyi alkotót.
A Rajkai Zoltán, valamint Baráth István, Csondor Kata, Csőre Gábor, Fekete Ernő, Kőszegi Ákos, Miller Zoltán, Mórocz Adrien, Nagy Ervin, Rajkai Zoltán, Simon Kornél, Stohl András, Széles Tamás, Takátsy Péter és Zámbori Soma által aláírt kiáltvány azt kéri a törvényhozóktól: alkossanak olyan médiatörvényt, amely garantálja az audiovizuális tartalomhoz való hozzáférést eredeti, feliratos és szinkronos változatokban. A döntés jogát
– ki hogyan szeretne filmeket nézni – a közönségre bíznák. Érvelésük szerint a szinkronizált tartalom közérdek és művelődési alapjog.
Kőszegi Ákos (Thanos) ezzel kapcsolatban meg is jegyezte:
„A magyar szinkron a magyar színművészet és a magyar kultúra elvitathatatlan része. Ezt veszélyeztetni olyan, mintha megpróbálnánk kitörölni a magyar irodalomból Adyt, vagy a magyar festészet térképéről lecsippentenénk Mednyánszkyt.”
Miután Rajkai Zoltán, a Színházi Dolgoszók Szakszervezte Szinkron Alapszervezetének elnöke felolvasta a kiáltványt, kérdezni lehetett az egybegyűltektől – az aláírók közül Csőre Gábor, Stohl András és Zámbori Soma igazoltan távol volt.
Nagy Ervin szerint – aki a sajtótjáékoztató legaktívabb és legvehemensebb felszólalója volt – a szakma
„elérte a padlót, és koppant… Több lyuk nincs a nadrágszíjunkon.”
A maga részéről háborúra készül. Lassan egy takarítónő is jobban keres, mint a szinkronszínészek és az ágazat többi dolgozója, de bízik benne, hogy a kétségbeesés összekovácsolja őket. „Ha mi úgy szinkronizálnánk, ahogy minket fizetnek, a nézők nagyon rosszul járnának” – tette még hozzá később.
Megkérdeztem a színész kollégáktól, ők hogy látják, mi az oka, hogy ennyire rosszul fizetik őket, vagy akár minket, szikrondramaturgokat? A megrendelők – tévécsatornák, filmforgalmazók – fizetnek keveset a szinkronokért, vagy menet közben szivárog el a pénz, mire eljutna a dolgozókig? „Van egy piaci tápláléklánc” – kezdte válaszát Rajkai Zoltán. „A szinkroniparban dolgozók nem találták meg eddig a válaszokat a piacgazdaság kihívásaira.” Véleménye szerint a piacgazdaság természetéhez tartozik a profitmaximalizálás. Mindenki minél kevesebb befektetéssel minél több hasznot akar húzni.
„A tápláléklánc alján vagyunk mi, alkotók.
Mivel eddig nem volt megfelelő érdekérvényesítő képességünk, ezért a gazdasági erőfölényüknél fogva a megendelők rákényszertíették ezeket a kedvezőtlen feltételeket a szakmára.”
A Bosszúálló filmekben Scarlett Johansont szinkronizáló Csondor Kata saját példáján keresztül érzékeltette az anyagi viszonyokat. Mint elmondta, az utolsó Bosszúállók film szinkronizálásáért 40 ezer forintot kapott. Ráadásul ez egy kiemelt film kiemelt gázsival. Egy „hétköznapi” film főszerepéért 15-20 ezer forint körül vihetnek haza.
Az ATV-s újságíró kolléga idézte az egyik nagy hazai filmforgalmazót, aki kartellnek nevezte a szinkronszínészek összefogását, és azt jósolta, ha sikerül jelentős fizetésemelést elérniük, az a szinkronos filmek számának csökkenését és a szinkronpiac összeomlását, a jegyárak emelkedését eredményezi.
Nagy Ervin csattanós választ adott a felvetésre:
„Amikor bevezették a bankadót, fél éven keresztül sírt mindenki. Aztán senki nem ment sehova…”
A kartellvádra pedig így reagált: „Mi nem kartell vagyunk, hanem szakszervezet… El tudnám intézni, hogy többet keressek, mint mások, de kit érdekel? Évekig ezt csinálták: neked kifizetem, a másikon majd megspórolom. Mellettem áll a kollégám, és feleannyiért csinálja ugyanazt, mert átverték. És utána ezek az emberek a szemünkbe néznek.”
Takátsy Péter a kartellvádra még mejegyezte:
„Akármelyik szinkronstúdióba megyek, ugyanakkora gázsit fizetnek nekem.”
Széles Tamás kitért az egyik leggyakoribb szinkronellenes érvre is, miszerint a feliratos filmek segítenék a nyelvtanulást. „Attól nem fognak a magyarok idegennyelveket beszélni, ha nem szinkronnal mennek a tévében a sorozatok. Akkor fognak nyelveket beszélni,hogyha többet tanulnak.”
Rajkai Zoltán még fontosnak érezte, hogy mindnekit megnyugtasson: „Mi nem állami szektor vagyunk, tehát nem az adófizetők pénzéből élünk. Kőkemény piaci helyzetben vagyunk. Olyan hozzáadott értéket termelünk, ami nélkül nem lehetne eladni ezeket a termékeket. És ezekenek a sikeréből gyakorlatilag nem részesül ez a szektor.”
A Bosszúállók magyar hangjai a magyar szinkronért
A Bosszúállók magyar hangjai a magyar szinkronhang állami védelemét és a szinkronizálás hivatalos szakmai elismerését kérik, egyúttal összefogásra szólítják fel az ezen a területen dolgozó valamennyi alkotót a szinkroniparban kialakult jogtalan szerződéses gyakorlat ellen.
A Színházi Dolgozók Szakszervezete (SzíDosz) Szinkron Alapszervezetét képviselő színészek azért fordulnak a nyilvánossághoz, mert veszélyeztetve látják a mozikban, a televíziós csatornákon vagy az interneten látható filmek magyar szinkronjának a jövőjét. Megítélésünk szerint megszűnhet, ellehetetlenülhet a magyar kulturális örökség részét képező magyar szinkron. A Szídosz-Szinkron Alapszervezet elnöksége ezért a legrövidebb időn belül tárgyalásokat kezdeményez a jogalkotókkal és a szinkronstúdiókkal.
A szinkron erősíti a nemzeti összetartozást
Rajkai Zoltán elnök, valamint Baráth István, Csondor Kata, Csőre Gábor, Fekete Ernő, Kőszegi Ákos, Miller Zoltán, Mórocz Adrien, Nagy Ervin, Rajkai Zoltán, Simon Kornél, Stohl András, Széles Tamás, Takátsy Péter, Zámbori Soma kiáltványukban hangsúlyozzák, hogy a magyar nyelven szinkronizált filmek és médiatartalmak összekapcsolják a magyarokat az egész világon, erősítik a nemzeti egységet és a kulturális összetartozást.
Magyar szinkron nélkül megszűnik a magyar nyelv használata a filmekben és sorozatokban, ami pótolhatatlan veszteség.
A Bosszúállók magyar hangjai egyformán szükségesnek tartják a tartalmak hozzáférhetővé tételét eredeti és a magyar nyelven egyaránt. Azt kérik a törvényhozóktól: alkossanak olyan médiatörvényt, amely garantálja az audiovizuális tartalomhoz való hozzáférést eredeti nyelven és eredeti, vagy magyar felirattal, eredeti nyelven és szinkronizáltan – audionarrációval (a fogyatékkal élő magyarok miatt), illetve szinkronizáltan – magyar felirattal. A döntés jogát – ki hogyan szeretne filmeket nézni – a közönségre bíznák.
A szinkronizált tartalom közérdek és művelődési alapjog
A szinkronizálással összefüggő tevékenységek – színészek, szinkronrendezők, szinkrondramaturg-fordítók, hangmérnökök, vágók, szinkron gyártásvezetők – szaktudást igényelnek, magas hozzáadott értéket képviselnek, mégsem minősülnek szakmáknak. Nincs szakmai besorolásuk, nincsen, vagy töredékes az oktatásuk, nem tartoznak sem középfokú, sem felsőfokú iskolákhoz, de még OKJ képzésük sincs. Nem vonatkozik rájuk szakmai előírás, semmilyen minőségbiztosítási rendszer. Ez súlyos probléma, mert a szinkronizálást végzők munkájának végeredménye: a magyar nyelvre szinkronizált filmek a lakosság egészét érintik. Minősége döntő jelentőségű.
Magyarországon szinkronizált tartalom nélkül a művelődés alkotmányos alapjoga, a nemzetközi szerződésben vállalt kulturális sokszínűség védelme nem valósítható meg, a magyar nyelv Alaptörvényben vállalt védelme pedig nem biztosítható.Helyre kell állítani a törvényességet
A Bosszúállók fellépnek a szinkroniparban kialakult kizsákmányoló, a gazdasági erőviszonyokkal visszaélő, a partnerséget és sok esetben a törvényes jogi kereteket nélkülöző üzleti gyakorlat ellen.
A munkavállalók harminc évvel ezelőtti árakon dolgoznak. Nem érvényesülnek a mindenkit megillető tisztességes munkafeltételek. A szinkronizált tartalmakat megrendelő cégekkel fennálló kapcsolatban legtöbbször nincsenek is szerződések, vagy utólagosan törvénysértő, és jogszerűtlen szerződéseket iratnak alá az alkotókkal. Ezekben a szerződésekben nem érvényesül a szerzői és előadóművészi jogdíj.
Összefogás az érdekvédelem sikeréért
A Bosszúállók hangjai összefogásra szólítják fel a szinkronban dolgozó alkotókat és szakembereket. Azt kérik kollégáiktól: csak törvényes, kölcsönösen kialkudott és elfogadható feltételeket tartalmazó szerződéseket írjanak alá a szinkronstúdiókkal. Ne hagyják magukat kizsákmányolni. A szinkroniparban dolgozó összes kollégájukat arra hívták fel, hogy csatlakozzanak a SzíDosz-Szinkron Alapszervezet és a Bosszúálló hangjainak kezdeményezéséhez, egyben arra kérik a magyar nézőket és médiafogyasztókat, hogy támogassák a magyar szinkron ügyét!
