Elek István közíró, rendszerváltó politikus szerint 2013 tavaszától kezdve nincs közjogi korlátja az orbáni hatalomgyár akaratérvényesítésének.

A kormányfő egykori tanácsadója az Indexnek adott exkluzív interjújában elárulta, hogy már az első Orbán-kormány működésekor is érezhető volt valamelyest a kormányzás Orbán Viktor alkatából következő tekintélyelvű karaktere, és ez a miniszterelnök és a kormánytagok viszonyában is tetten érhető volt.

„Elkezdtünk jelentős lépésekkel távolodni attól az ideális viszonytól, amiben – a politikai közös nevező alapján – az ellenzék és a kormánypártok kölcsönösen méltányolva egymás helyzetét a korábban közösen megszabott jogosítványokkal élve működtetik az országot.” – meséli Elek István, aki azt is hozzáteszi, hogy szerinte a miniszterelnök egyre kevésbé vett részt a parlamenti vitákban, például nem szavazta meg az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságokat.

Ugyanakkor a 93 őszétől 98-ig tartó időszakban még közel sem volt ennyire autoriter, sőt szinte diktatórikus a rendszer felfogása Orbán Viktornak, mint manapság. „Orbán még csak az első volt az egyenlők között, képes volt a kulcskérdésekben érvényesíteni az akaratát, de arról még korántsem volt szó, hogy ő válogathatja ki maga mellé a vezetőtársait, és akkor cseréli le őket, amikor akarja.” – mondja István.

A Fidesz első kormányzása alatt, és utána is a felsőoktatás fejlesztésén, a humán-erőforrások növelésén, az egészségügyi rendszer bővítésén gondolkodott, és nem azon, hogy miként lehetne újabb százmilliárdokat kivonni ezekből a szférákból.

2010 után az egész kormányzati rendszert átalakította egy felülről centralizált, egy kézben tartott pártszervezeti rendszerré.

Ugyanis: „Akkor kérte és kapta meg azt a jogosítványt – a legközvetlenebb vezetőtársaitól is –, hogy lényegében ő határozhatja meg a párt politikáját és azt is, hogy ennek egy olyan pártszervezési rendszert, a választókerületi rendszert feleltessék meg, amelyben már nem úgy épül fel a párt, hogy vannak alapszervezetek, amelyek megyei testületeket választanak, hanem a választókerületek vezetői mindenütt megbízottak, akik közvetlenül Orbánhoz vannak becsatolva.”

Ami még emögött a radikális szemléletváltás mögött megbújik, az nem más, mint: „egy páratlan politikai tehetség, Orbán Viktor kifordulása önmagából, a pénz és hatalomvágy sarkallta erkölcsi önmegsemmisítése – ami persze egy hosszabb folyamat eredménye” – nyilatkozza Elek István.

Elek István 1989-től kezdődően, a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak lezárásától a politikai kultúránk folyamatos elvadulását látja. Amiben egyre rosszabbá válnak a társadalomlélektani feltételei a kormánypárti és az ellenzéki oldal együttműködésének. Tehát a háttérben a politikai kultúra romlása áll, a politikai polarizálódás, a nyilvánosság terének átalakulása és természetesen a társadalmi elégedetlenségek folyamatos növekedése.

forrás: blikk.hu