Sok festői táj található szerte a világon, de ha be szeretnénk pillantani az egyik legtávolabbiba, akkor a San Blas-szigeteki indiánok, a kuna törzs lakóit találjuk. A kuna emberek életmódja annyira eltér a miénktől, hogy nehéz elhinni, hogy tényleg egy világban létezünk. Ebben a nemzetben a legnagyobb az albínó gyermekek születési aránya, itt pénz helyett kókuszdiót használnak, a kuna vőlegények pedig felveszik a menyasszonyaik vezetéknevét.
A panamai San Blas-szigetcsoport 378 szigete közül csupán 50 sziget lakott. Itt található többek között a világ egyik legérdekesebb népe, a kuna törzs is.
Nem csoda, hogy a kuna indiánok évszázadokkal ezelőtt otthonukként választották ezt a festői szigetvilágot. A szigeteket pálmafák borítják, és mindig van friss gyümölcs, illetve tiszta ivóvíz.
Más indián törzsektől eltérően a kuna törzs tagjainak sikerült teljes önállóságot szerezniük a panamai hatóságoktól. 2010-ben nyilvánították ki függetlenségüket, és ebben az ország kormánya is támogatta a törzset. A hatóságokkal fenntartott jó kapcsolat ellenére a kuna törzs tagjai saját törvények szerint élnek, és igyekeznek megőrizni kultúrájuk egyediségét. Magukat egyébként csak „guna”-nak hívják, mivel a nyelvükben nem található K betű.
A férjeknek engedélyt kell kérniük a feleségüktől, mielőtt bármit is vásárolnának.
Annak ellenére, hogy a kuna törzs egy harcos törzs, a nők itt különlegesen fontos szerepet játszanak. A férfiak kora reggel indulnak élelmet és pénzt szerezni, a sziget pedig ilyenkor egész napra a nők uralma alatt áll. Mivel a nők vezetik a háztartásokat, ezért a férfiaknak engedélyt kell kérni tőlük, ha eladni vagy vásárolni akarnak valamit.
Ezt a törzs által elfogadott alapító okirat hivatalosan is rögzíti. A matriarchátus egyébként mindenben megnyilvánul: a fiúk például 9 éves korukig meztelenül járnak, míg a lányokat már az első hónapoktól kezdve kendőkbe öltöztetik.
Az egyik helyi legenda egy Naraskunial nevű vezetőről szól – ő volt az első nő, aki egyedül győzte le a honfoglalókat a gyarmatosítás során. Hogyan? Nagyon egyszerű: a nő levetkőzött a katonák előtt, közelebb csalva ezzel őket magához, míg végül a katonák beleestek abba a csapdába, amit a nő előző éjszaka helyezett el.
A vőlegény 3-szor próbálhat meg elfutni a menyasszony elől.
A kunáknak megvannak a maguk hagyományai és ünnepei, melyek közül a legfontosabb a lányok születésekor és házasságakor rendezett ünnepélyek. Abban a pillanatban, amikor egy lány 13-14 éves lesz, már felnőttnek számít – ilyenkor kezdődik a vőlegény keresése, ami átlagosan 4 napig tart.
A vőlegény kiválasztásakor a fő kritérium a jármű, a saját ház, valamint a jó fizikai állapot. Amikor a szülők kiválasztják a lány jövőbeli férjét, a vőlegény kap három lehetőséget, hogy elmeneküljön a menyasszony elől. Ha a menyasszony rokonai és barátai nem tudják elkapni őt ez idő alatt, akkor a menyasszonynak másik vőlegényt kell választani.
A vőlegény veszi fel a menyasszony vezetéknevét, és nem fordítva.
A házassági rituálé során a vőlegény a menyasszony házába megy, ahol több napos ünnepség kezdődik. Ezt követően a házasság megkötöttnek tekinthető, és a legérdekesebb, hogy a vőlegény veszi fel a menyasszony vezetéknevét, és nem pedig fordítva, mint ahogy a világ más részein szokás.
A szülésnél a férj is jelen van. A frissen „szült” férj több napig pihen egy függőágyban.
A kunáknál nemcsak a feleségek készülnek a szülésre, hanem a férjek is. Néhány nappal a várva várt események előtt a férfiak otthagyják a munkájukat, és minden idejüket a feleségüknek szentelik. A szülés közben a férfiak hangosan üvöltöznek, erőlködnek – szóval pont úgy viselkednek, mintha ők is szülnének. A kunák úgy gondolják, hogy ez a fajta hozzáállás segít enyhíteni a feleség fájdalmait, és megkönnyíti számára a szülést.
A nők színes karkötőt hordanak a rossz hangulat ellen.
Az első dolog, amit a San Blasba érkező emberek láthatnak, az a színes ruhákban, karjaikon és lábaikon színes karkötőkkel teli hölgyek látványa. A kuna nők úgy gondolják, hogy ezek a gyöngyökből készült karkötők megvédik őket a rossz hangulattól. Ezenkívül a nők gyakran tetoválásokat is készítenek az orrhegyüktől a homlokukig, melyről úgy tartják, hogy megvédi őket a gonosz szellemektől.
A nemzeti valuta a kókuszdió.
A Guna Yala (kuna autonóm régió) gazdasága főként a mezőgazdaságon, halászaton, és a nemzetközi kereskedelmen alapul. A San Blas-szigetek a fő kókuszdió szállítója egész Panamának. A múlt század óta a kókuszdió a legfontosabb exporttermék, valamint a kereskedelemben használt cseretárgy. A helyi lakosok kókuszdióval fizetnek az élelmiszerekért és a szükséges egyéb javakért.
A kuna törzs hű a transzneműekhez.
A kuna törzs teljes szabadságot ad a gyerekeknek, amikor észreveszik, hogy egy gyermek elkezdi magát az ellenkező nemhez sorolni. Ilyenkor nem szidják le, és nem is próbálják meg megváltoztatni őket. A matriarchátus társadalom miatt ez leggyakrabban a fiúkkal történik meg. A kunák az ilyen gyerekeket „omegid”-nek hívják, ami azt jelenti, hogy „mint egy nő”.
150 gyermekből 1 albínó.
Az albinizmus egy olyan rendellenesség, amit a haj, a bőr és a szem pigmentációjának hiánya jellemez. Az ilyen emberek bőre rendkívül érzéken a napra, még a minimális napsugárzás is veszélyes az albínók egészségére.
Ironikus módon a bolygó legtöbb albínó gyermeke a Guna Yala régióban születik, ahol egész évben süt a nap. A körülbelül 80 ezer ember lakta régióban több száz albínó ember található. Nem véletlen, hogy az 1900-as években a kuna törzset még „fehér indiánoknak” hívták, mivel itt minden 150 újszülöttből legalább egy albínóként született.
Egyes országokban, például Tanzániában az albínó gyermekeket megvetik, sőt megölik, de a kuna törzs tagjai szeretettel és tisztelettel bánnak az ilyen gyermekekkel. Ugyanakkor az ilyen gyerekekre nagyon kell vigyázni: korlátozott időt tölthetnek a napon, és szigorúan csak autóval tudnak iskolába menni. Amikor más gyerekek az udvaron játszanak, nekik az osztályteremben kell ülniük, és nem hagyhatják el azt. Mivel gyakran csak sötétedés után mennek utcára, ezért a helyiek „a Hold gyermekei”-nek hívják őket.
A kuna törzs sokat változott az elmúlt néhány évtizedben. Míg az 50-es években teljesen elzárkóztak a világ elől, addig mára bátran beengedik a külföldieket és a turistákat, sőt, a turizmus a gazdaság egy fontos részévé vált. A panamai kormány meggyőzte a törzs tagjait, hogy nyissák meg magukat a turizmus előtt, népszerűsítve ezzel a különleges kultúrájukat és életüket. A San Blas-szigetvilág turizmusa azóta évről-évre fejlődik. Te meglátogatnád ezt a régiót?
