Hollywood gyakran szeret túlozni, és a valóságtól eltérően sokszor álomszerűnek próbálja bemutatni az amerikai valóságot. A filmekben, ha az események épp nem a felhőkarcolók között zajlanak, akkor mindig valamilyen kertváros a helyszín, ahol mindig szép, egyforma házak vannak, rendezett kerttel, és ami számunkra meglepő: kerítés nélkül. Ebben az esetben azonban a filmekben látottak kivételesen tényleg összhangban vannak a valósággal, az amerikaiak ugyanis nem, vagy csak nagyon ritka esetekben építenek kerítést a kertjeik köré. A világ más részein élő emberek számára ez nagyon meglepő tud lenni, ezért úgy döntöttünk, hogy utánajárunk a jelenségnek, és elmondjuk, hogy miért történik mindez.
Ahhoz, hogy megértsük a jelenség mögött álló okokat, először is meg kell értenünk a mentalitásbeli különbségeket. Az Egyesült Államokban a „magántulajdon” fogalomnak nagy súlya van, és ennek köszönhetően az emberek nagyon tisztelik egymás személyes terét. Minden polgár tudja, hogy az állam védi a vagyonát, ahogy azt is, hogy neki is joga van megvédeni azt.
De ez csak az egyik oka a jelenségnek. Az amerikai kertvárosok általában olyan városrészek, ahol az ott élő családok a vagyonuk szerint vannak kategorizálva. A kivitelezők az ilyen városrészek létrehozásakor tucatnyi azonos telket és házat építenek meghatározott áron, egy adott osztály, általában a középosztály számára.
Minden ilyen területnek megvannak a saját szabályai. Amikor új házba költözünk, egy sor olyan papírt kell aláírnunk, melyek meghatározzák, hogyan kell viselkednünk, ha a környékre költözünk. Ez néha valóban elég abszurd – sokszor még a gyep maximális magasságát is meghatározzák benne.
Mindezeket a korlátozásokat a lakók maguk hozzák létre és alakítják a közgyűléseken. Ebből kifolyólag tehát meg is tilthatják például a kerítésépítést, vagy meghatározhatják annak maximális magasságát, a házak színét, vagy azt, hogy a ház mely oldalára kell felszerelni a légkondicionálót. Teszik mindezt azért, hogy a környék minél vonzóbbnak tűnjön és az ottani ingatlanok ára évek múltán se csökkenjen.
A közművek is képesek hasonló követelésekkel élni, a háztulajdonosoknak ugyanis sok esetben biztosítaniuk kell a mérőemberek zavartalan munkáját. A kerítések pedig megakadályoznák ezt, ahogy a rendőrök, tűzoltók vagy épp az orvosok munkáját is, ezért az amerikaiak előszeretettel döntenek úgy, hogy nem kerítik el a házukat – legalábbis az utcafronton.
Természetesen vannak olyan helyek, ahol az utcafronton is el vannak kerítve a házak, de ez főként az ingatlan árától és az ott élő emberek egyezségétől függ. Van azonban egy hely, ahol mindenkinek van kerítése – ez pedig a hátsókert. Itt zajlik a családi szórakozás, itt szárítják a ruhákat, ezért a magánélet tisztelése végett, itt kivétel nélkül kerítéssel választják el egymástól az ingatlanokat
Azok az Amerikába költöző emberek, akik szeretnének privát szférát a házuk előtt is, azok jobban járnak, ha kevésbé felkapott környéken vesznek házat vagy telket, ahol az ott élő embereket nem korlátozzák ilyen szabályok és szabadon dönthetnek a telkük elkerítésétől. Ettől függetlenül meg kell hagyni, hogy a kerítés nélküli, rendezett kertek valóban gyönyörűen néznek ki, nemcsak a filmeken, hanem a valóságban is, szóval ilyen szempontból mi teljesen meg tudjuk érteni, hogy az amerikai kertvárosokban inkább ezt a fajta megoldást részesítik előnyben.
