A házasság – papíron legalábbis – egy életre szóló szövetség két ember között, amit kölcsönös szeretet, tisztelet és némi lelki rugalmasság tart össze. A valóságban viszont gyakran inkább egy furcsa társasjátékra emlékeztet, ahol senki sem olvasta el rendesen a szabályokat. Az igazán jó házasságok ritkák, de nem attól jók, hogy benne minden mindig tökéletes. Sőt. A boldog párok is néha vitáznak, idegesítik egymást, de ez része a csomagnak – nem hibája. Ha valaki azt állítja, hogy még soha nem akarta becsomagolni a párját és elküldeni egy egyirányú űrutazásra, az vagy hazudik, vagy egy robot. És egyébként is: a humor az egyik legjobb ragasztó. Ha tudtok együtt nevetni magatokon, akkor talán még van remény.

16. Van egy olyan halovány megérzésünk, hogy nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy ki menjen, és ki maradjon.

15. A férjemmel éppen nagyban vitatkoztunk, amikor egyszer csak elhallgatott és így szólt: „Most egy ideig látni sem akarlak.” Majd pedig levette a szemüvegét. Bár dühösek voltunk egymásra, de egyikünk sem bírta ki nevetés nélkül.

14. Terhesen kifakadtam a férjemnek az alakom miatt, mire ő másnap reggel ezt az üzenet hagyta ott nekem az asztalon:

13. Amikor a feleségemmel vitáztunk, azt vágta a fejemhez, hogy „Ti férfiak, úgy viselkedtek időnként, mintha a Földön az összes férfi egyetlen agyon osztozkodna.” Nos, abban a pillanatban valószínűleg pont nem én használtam azt a bizonyos agyat, ugyanis nem jutott eszembe semmilyen frappáns visszavágás.

12. Erről a jól ismert közmondás jutott eszünkbe, miszerint „ahány ház, annyi szokás”.

11. A férjem még egy átlagos megfázást is túl szokott reagálni, ezért a legutóbbi ilyen alkalommal viccesen így szóltam hozzá: Kérlek ne halj meg, én nem érem el a magas polcokat.

Erre ő: Van létra a garázsban.

Én: Igazad van, akkor csináld csak.

10. Bevásárlás után hatalmas szatyrokkal a kezemben elkezdtem kiabálni a férjemnek a bejárati ajtó előtt, hogy nyissa ki nekem. Erre ő: „Köszönöm a házhoz szállítást, hagyja csak nyugodtan az ajtó előtt a csomagokat.”

9. Este vendégségbe mentünk a barátainkhoz, a férjem és a kutyánk pedig így vártak rám a földszinten, hogy végre elkészüljek:

8. Amikor a férjem sztorizgatni kezd egy társaságban, én mindig ott állok mellette, hogy közben folyton kijavítsam őt és elmondjam, hogy hogyan is történt egészen pontosan.

7. A feleségem reggel dühösen: Tegnap este elfelejtetted kikapcsolni a tévét a nappaliban, mielőtt bejöttél volna lefeküdni!

Én, miután beugrik, hogy otthagytam bekapcsolva a tévét a kutyánknak, hogy Tom & Jerry-t nézhessen: Áááá nem, biztosan nem én voltam.

6. A férjem nem gondolta túl a karácsonyi ajándékom becsomagolását.

5. Szabadnapot vettem ki mára, hogy egyedül tölthessek egy kis időt, de reggelre lebetegedett a férjem (megfázott), ezért ő is itthon maradt. Ez megterhelőbb, mintha egy egész óvodás csoportra kellene vigyáznom.

4. Ami a fejemben jár, miközben az édesen alvó férjemet nézem: „Annyira odavagyok ezért a férfiért! Ő jelenti számomra a világot!”

Két perccel később, miután falrengető horkolásba kezd: „Nem bírok tovább együtt élni ezzel a férfival!”

3. Mit sem sejtve belesétált a csapdába, amit a felesége állított neki.

2. A feleséget biztosan csak a jó szándék vezérelte, amikor a férje segítségére sietett.

1. A férjem így szólt hozzám, amikor a minap hazaértem a munkából:

– Drágám, van egy jó és egy rossz hírem.

– Ahh… először inkább mondd a rosszat!

– Belekakilt a kacsánk fürdőkádba.

– Mi?! De hát nekünk nincs is kacsá…

A férjem erre fülig érő szájjal:

– És most a jó hír…