(14.) A kislányommal meglátogattuk a mosdót egy bevásárlóközpontban. Alighogy ráültem a vécére, a kislányom felkiáltott:

– Fúúúj, te most kakilsz, anyuci?

Természetesen hangos kuncogás övezte a megszólalását, én pedig vagy 15 percig nem mertem kilépni a fülkéből a kislányommal.

(13.) A hirtelen jött kedvesség túlságosan is gyanús a szülők számára, és tegyük hozzá, hogy nem ok nélkül.

(12.) Nem igazán tudom eldönteni, hogy a jövőre nézve melyik gyermekem miatt kellene jobban aggódnom: az öt éves kislányom miatt, aki tegnap kizárt engem a hálószobámból, hogy kutakodhasson a cuccaim között, vagy inkább a hat éves kisfiam miatt, aki megmutatta nekem, hogy hogyan törjem fel az ajtózárat.

(11.) Kényelmes székeink vannak a lakásban és még egy nagy babzsákot is vettünk a kisfiunknak, de ő ma reggel mégis egy szatyornyi friss péksüteményen helyezte magát kényelembe, amit éppen akkor hoztam haza a kedvenc pékségünkből.

(10.) Egy átlagos napom szülőként:

– Anya, Anya, Anya…

– Igen, édesem?

– Anyu, Anyuci, Anya, AnyuAnyuAnyuAnyuAnyuciAnyuAnyaAnya, Anyuuuuuuuu, Anyukáááám mit eszel?

– Fejfájás csillapítót, kislányom…

(9.) Beléptem a kislányom szobájába, mire ő rám ripakodott:

– Na de Anya! Megsérted a személyes teremet!

Erre én:

– Mondod ezt úgy, hogy te meg az én személyes teremből jöttél ki…

(8.) Éppen a kisfiamnak segítek megkeresni azt a tábla csokit, amit tőlem kapott tegnap, én pedig még este titokban befaltam teljesen egyedül.

(7.) Megkértem a légikísérő kisasszonyt a repülőgépen, hogy hadd ülhessek át egy másik helyre, mert egy síró és hisztiző gyerek ül mellettem. Erre kinevetett és azt mondta, hogy ez nem megoldható, mivel a síró és hisztiző gyerek az enyém.

(6.) Az öt éves kisfiam az előbb kiáltott nekem a fürdőszobából:

– Apu, be tudsz jönni egy kicsit?

– Miért? Segítség kell?

– Hááát… szólj anyunak, hogy jöjjön ő is.

Az Úr irgalmazzon nekünk…

(5.) A szülőség egyik legnehezebb része, hogy hitelesen meg kell játszanunk a gyerekeink előtt, hogy mi tényleg jobban szeretjük a zöldségeket, mint a nasit.

(4.) A nevetős emoji nélkül talán egy fokkal hihetőbb lett volna.

(3.) A három éves kislányom próbálta egyedül felvenni a pólóját, de közben valahogy a fejére szorult, ezért odamentem hozzá:

– Hadd segítsek, kincsem!

– NEM, NEM, NEM! Majd én megcsinálom!

Ha ráhagytam volna, szerintem még egy hónap múlva is a fejére szorult pólóval élte volna az életét. Persze így meg megsértődött rám, amiért segíteni mertem neki.

(2.) Hogy mit jelent szülőnek lenni, azt nem lehet megfelelően elmagyarázni azoknak az embereknek, akiknek még nincs gyerekük. Úgy értem, hogy szülőnek lenni a világ egyik legjobb érzése, ugyanakkor soha ezelőtt nem voltam még ennyire fáradt, lestrapált és szegény.

(1.) Az apuka nem most jött le a falvédőről, és egyből leesett neki, hogy mire megy ki a játék.