Veszélyes a csípése ennek a pókfajnak, amely nem őshonos nálunk, de egyre gyakrabban találkozunk vele.
A sárga dajkapók (Cheiracanthium punctorium) egy melegkedvelő, közepes méretű pókfaj, amely természetes elterjedése főként Dél- és Közép-Európára terjed ki, de az utóbbi években Magyarországon is egyre gyakoribb – főként a klímaváltozás hatására. Testhossza elérheti a 10–15 mm-t, a lábaival együtt akár 2,5–3 cm-es is lehet. Sárgás, halványzöldes színe, hosszú lábai és fejlett rágói jól felismerhetővé teszik.
Ez a pók leginkább füves területeken, mezőkön, réteken fordul elő, ahol magasabb növényzet között könnyen el tud rejtőzni. A nőstény tojásait egy selyemgubóban rejti el, és azokat agresszívan őrzi – innen ered a „dajkapók” elnevezés. Legaktívabb nyáron és kora ősszel, ilyenkor lehet legnagyobb eséllyel találkozni vele.
A sárga dajkapók csípése ritkán, de kellemetlen panaszokat okozhat. Bár nem halálos, csípése fájdalmas lehet, és a méhcsípéshez hasonló tüneteket válthat ki: duzzanatot, bőrpírt, égető érzést, esetenként enyhe lázat vagy nyirokcsomó-duzzanatot. Az emberekre általában nem jelent komoly veszélyt, de érzékenyebbeknél allergiás reakció is előfordulhat.
Az elmúlt években a faj északi irányban terjed, és egyre több jelentés érkezik Magyarországról is, különösen a Dunántúlról és az Alföld egyes részeiről. A terjedésének oka valószínűleg az enyhébb telek és a melegebb nyarak, amelyek kedveznek a faj szaporodásának.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
