Életmód

5 férfi, aki olyan hülyén halt meg, hogy elnyerte miatta a Darwin-díjat

Amikor Charles Darwin megfogalmazta az evolúcióelméletét, arra a következtetésre jutott: a világban azok a fajok maradnak életben, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a környezetükhöz.

 

 

 

Pontosan az ilyen egyedek viszik tovább a vérvonalukat, átadva a hasznos géneket a következő generációnak. Ezt a természetes mechanizmust Darwin „természetes kiválasztódásnak” nevezte el.

abszurd, baleset, bizarr, halál, hiba, humor, irónia, Ostobaság, történetek, Végzet
A képen látható srác a Darwin-díj egyik fő várományosa (a sorsa ismeretlen).


Az egészben az az irónia, hogy évekkel a halála után Darwin tiszteletére kitaláltak egy tréfás anti-díjat – a Darwin-díjat. Az alapítói azoknak kezdték odaítélni ezt az „elismerést”, akiknek a lehető legostobább módon sikerült végleg kiírniuk magukat a génállományból (megfosztani magukat a szaporodás lehetőségétől), amivel a díj alapítói szerint „szívességet” tettek az emberiségnek.

Ezt pozitív hatásnak tekintik, mivel így a populációból természetes úton szelektálódnak ki a legkevésbé értelmes és legkevésbé alkalmazkodóképes egyedek.

Nos, akkor ismerd meg azt az öt „hőst”, akiknek az ostobasága annyira epikusnak bizonyult, hogy posztumusz – és teljesen megérdemelten – Darwin-díjat kaptak.

1. A zseniális horgász

Ez a történet 1999-ben történt, és (első pillantásra) a 43 éves Oleg számára teljesen átlagos horgásznapnak indult a Kijev melletti Tereblja folyón.

Oleg azonban úgy döntött, hogy a hagyományos módszerek túl unalmasak és hosszadalmasak, ő pedig túl éhes volt ahhoz, hogy órákig pecázzon.

abszurd, baleset, bizarr, halál, hiba, humor, irónia, Ostobaság, történetek, Végzet


Ezért horgászbot és csali helyett gyorsabb módszert választott a vacsora beszerzésére… Az elektromosságot.

A férfi kábelt vezetett a háza fő áramforrásától, és a következményekkel mit sem törődve, a csupasz vezetéket egyenesen a vízbe dobta. Mint valami varázsütésre, a halak valóban a hasukkal felfelé kezdtek lebegni. „Micsoda könnyű préda!” – mondta magában. A fogás garantált volt, már csak össze kellett szedni a „zsákmányt”.

Csakhogy a mi zseniális horgászunk egy fontos részletről megfeledkezett: a vezeték még mindig feszültség alatt volt, és a vízben hevert.

És amikor Oleg horgász belegázolt a vízbe a lebegő halakért… egy pillanat alatt osztozott a sorsukban. Még ugyanabban az évben megkapta a posztumusz elismerést – a Darwin-díjat.

Az egészben a legironikusabb, hogy a horgászatot az anyósa halálának évfordulójára szervezett „halotti torra” szánták. Így a gyászest további szomorkodásra adott okot – de már a családi krónika új „hőse” miatt.

2. Az ügyvéd és a húsdaráló

Egy elit, ötcsillagos svájci szállodában meglehetősen szokatlan eset történt: a séf az egyik specialitása készítése közben figyelmetlenségből egy ipari húsdarálóban elvesztette az ujját a konyhán.

A hosszú és fájdalmas lábadozás után úgy döntött, hogy ahhoz a biztosítótársasághoz fordul, amelynek évekig becsületesen fizette a tetemes díjakat, számítva a munkahelyi baleset miatt elszenvedett sérülésért járó kártérítésre.

A biztosítónál azonban nem hittek a séfnek, azt gyanították, hogy szándékosan okozott magának sérülést, csak hogy pénzt csaljon ki tőlük.

abszurd, baleset, bizarr, halál, hiba, humor, irónia, Ostobaság, történetek, Végzet


Ezért, hogy megbizonyosodjanak az eset valódiságáról, a társaság kiküldte az egyik legjobb ügynökét, egy neves egyetemen végzett jogászt, aki személyesen érkezett az étterembe „nyomozni”.

Miután szemügyre vette a húsdarálót, a biztosítási ügynök magyarázni kezdte a séfnek, hogy a biztosító miért nem köteles fizetni: szerinte a szerkezet annyira biztonságos, hogy épelméjű ember egyszerűen nem veszítheti el benne az ujját.

Hogy bizonyítsa igazát, a biztosítási ügynök úgy döntött, bemutatja, hogy miért „lehetetlen” megsérülni vele. A bemutató közben azonban ő maga dugta az ujját a gépbe, és szintén elvesztette azt. Látszólag minden bizonyíték adott volt. De a sors iróniája sokkal kegyetlenebbnek bizonyult: a férfi hemofíliás (vérzékeny) volt, és a helyszínen elvérzett.

Az eset után a séf természetesen a legkisebb késedelem nélkül megkapta a biztosítási összegét. A biztosítási ügynök pedig úgy vonult be a történelembe, mint aki még több diplomával a zsebében is képes volt kiérdemelni a Darwin-díjat.

3. Az alkoholista fék nélkül

A kamionmosás nem a legcsillogóbb munka, de néha tartogat „meglepetéseket”. Különösen, ha a furgon a Beer Store tulajdona – egy olyan üzletláncé, ahol dől a pia. Úgy tűnhet, nagy szerencse egy ottfelejtett üveg piát találni! De ezúttal a „nyeremény” halálosnak bizonyult.

Kanadai „hősünk”, egy bizonyos Adam, már majdnem 10 éve szorgalmasan szállította teherautójával az alkoholt az üzletekbe, amikor az ülés mögött megpillantott egy vodkásüveget, benne valami kék folyadékkal.

abszurd, baleset, bizarr, halál, hiba, humor, irónia, Ostobaság, történetek, Végzet


A logika azt súgta: ha már Beer Store, akkor ez biztosan vodka (amit a másik műszakos sofőr hagyott ott).

Nem is kérdezett semmit – a férfi azonnal húzott egyet az üvegből.

Csakhogy ez nem vodka volt.

Hanem metanolban gazdag szélvédőmosó folyadék, amit egy vodkásüvegbe töltöttek. Úgy tűnik, abban a pillanatban az ízlelőbimbói szabadnapra mentek, az önfenntartási ösztöne pedig egyszerűen… kikapcsolt.

Ezután azonban leszállított még egy adag alkoholt, leparkolta a kamiont, és teljesen kiitta a szélvédőmosós üveget.

Eleinte minden rendben ment, de két nap múlva rosszul lett. Pár nappal később a kórházban belehalt a mérgezésbe. Ezután pedig posztumusz a Darwin-díj birtokosa lett.

Egyébként az eset után a Beer Store-t beperelték. Bizony, a céget azzal vádolták, hogy a sofőrök szeszesüvegekben tároltak műszaki folyadékokat. Ez a per szintén esélyes volt a Stella-díjra (ami a Darwin-díj megfelelője a legképtelenebb perek kategóriájában).

Az eredmény? A cég új szabályt vezetett be: a sofőröknek mostantól tilos szélvédőmosót szeszesüvegekbe tölteni. Mert úgy tűnik, korábban ez teljesen rendben lévőnek számított.

A tanulság: ha találsz egy üveget ismeretlen folyadékkal – talán nem kéne meginnod? Legalább szagolj bele.

4. Az igazi férfi

Néha az a vágy, hogy „megmutasd, igazi férfi vagy”, elég… nos, hogy is mondjam, elég szomorúan végződik.

A 38 éves pennsylvaniai Wayne Roth néhány doboz sör után a lehető legostobább módon akarta bizonyítani rettenthetetlenségét: bemászott a barátja, Roger mérges kobrájának terráriumába.

Hogy miért? Csak úgy, poénból meg akarta fogni.

abszurd, baleset, bizarr, halál, hiba, humor, irónia, Ostobaság, történetek, Végzet


Ahogy az várható volt, a kígyó nem örült a betolakodónak, és többször megmarta Wayne-t.

Amikor a barátja ijedten sürgette, hogy azonnal menjenek kórházba, Wayne büszkén vágta rá: „Nincs szükségem kórházra, igazi férfi vagyok! Ezzel a kis szarsággal simán megbirkózom.”

Így hát mentő helyett a két barát a legközelebbi kocsma felé vette az irányt. Wayne sört rendelt, elhencegett a kobramarásával a vendégeknek, és vidáman iszogatott, mígnem (hirtelen) eléggé el nem komorodott.

Egy órával később ott helyben, a bárban meghalt.

A kobramarás okozta halál nem „ha”, hanem „mikor” kérdése. A méreg megbénítja a légzést, és ellenméreg beadása nélkül a halál percek alatt bekövetkezhet. Wayne-nek volt esélye – de ő úgy döntött, az alkohol jobb, mint az ellenszérum.

5. A rettenthetetlen pásztor

Ismerd meg John Allen Chau-t, az amerikai misszionáriust, akinek túlzott elhivatottsága az életébe került. 27 évesen úgy döntött, megteszi azt, amitől a józan gondolkodású emberek, finoman szólva, óvakodnának: keresztény hitre téríteni a bolygó egyik legelszigeteltebb és legellenségesebb törzsét – a szentinelézeket.

Az Északi-Szentinel-sziget egy aprócska sziget a Bengáli-öbölben, ahol nagyjából 150 fős bennszülött törzs él, amely mereven elzárkózik a külvilággal való kapcsolattartástól. Minden közeledési kísérletet – legyen szó csónakról vagy helikopterről – nyíl- és lándzsazáporral fogadnak. Ez azonban nem tántorította el a rettenthetetlen misszionáriust, Johnt.

abszurd, baleset, bizarr, halál, hiba, humor, irónia, Ostobaság, történetek, Végzet


Fizetett két indiai halásznak 25 ezer rúpiát (kb. 100 ezer forintot), hogy vigyék el a szigethez, majd megpróbált nekikezdeni isteni „küldetésének”. Ahogy az várható volt, azonnal nyílzápor fogadta, de elsőre csodával határos módon sértetlen maradt. A halászok rábeszélték a visszatérésre – és ő engedelmeskedett.

Ideiglenesen.

Másnap John úgy gondolta, egyetlen kudarc még nem ok arra, hogy feladjon egy ilyen fontos célt. Ezért újra megkérte a halászokat, hogy vigyék a szigethez, de ezúttal ragaszkodott hozzá, hogy tegyék ki a parton, és távozzanak.

Azt remélte, a bennszülöttek kevésbé lesznek agresszívek, ha egyedül, kíséret nélkül próbál kapcsolatot teremteni velük.

Találd ki, mi történt ezután. A halászok utoljára akkor látták John Chau-t, amikor a testét – hátában nyilakkal – a bennszülöttek az erdő mélyére vonszolták.

John Chau posztumusz kapta meg a Darwin-díjat – annak elismeréseként, hogy az emberi ostobaságnak nincsenek határai.

forrás



VÉLEMÉNY, HOZZÁSZÓLÁS?