Ezen a képen pörög tegnap óta az internet Taylor Swifttől a Times-on át a Wired-ig. Arról van szó, hogy vannak emberek, akik fehér alapon arany csíkosnak látják ezt a ruhát, és vannak, akik nem.
Két dolog veri át a szemet. Egyrészt a kép túl van exponálva. A mobiltelefon fénymérője megpróbálta a sötét ruhához igazítani a képet, emiatt teljesen kiégett a jól megvilágított háttér, az árnyékban lévő ruha pedig sokkal világosabb lett, mint amilyen valójában. Nem stimmel a kép fehéregyensúlya sem, ami miatt szintén elcsúsznak a színek. Ez egy béna fotó, na.
(Fotósként amúgy elég szürreális dolog megélni, hogy az internet rácsodálkozik a fényképezőgépek alapvető működésére.)
Ez viszont önmagában nem magyarázza azt, hogy miért látja valaki ezt a nyilvánvalóan kék és fekete ruhát fehér/aranynak.
A Wired bonyolult tudományos magyarázata szerint a ruha színei pont az emberi érzékelés egyik vékony határán egyensúlyoznak. Leegyszerűsítve: a tárgyakról visszaverődő fény színét az agyunk a környezeti viszonyoknak és a tanult hatásoknak megfelelően értelmezi. Ahogy a fényképezőgépek korrigálják a fehéregyensúlyt a világításnak megfelelően, úgy az agyunk is ezt próbálja tenni, ha a napfénytől eltérő megvilágításban nézünk tárgyakat (ezért látunk mindent kékes-szürkésnek árnyékban). A ruha színei pont egy olyan tartományba esnek, ahol az agyunk így is, úgy is dönthet.
Így néz ki a kép Photoshopban beállított színekkel:
Ha egy ismerőse véletlenül fehér/aranynak látná ezt a ruhát, legyen vele türelmes és megértő. Igazán nem tehet róla.
