Van egy ilyen régi vicc:
Sajnos ez a helyzet elég gyakran előfordul, de csak azokkal, akik lakásban élnek. Amint egy család kertesházba költözik, egy-két év múlva minden háziasszony pontosan tudni fogja, hogy egy csavarhúzóval becsavart csavar jobban tart, mint a kalapáccsal bevert szög, és remekül kiismeri magát a csavarok, anyák, dübelek és tiplik világában.
Nélkülük egyszerűen nem lehet túlélni egy házban! Régebben, például a Szovjetunió idején, sokkal egyszerűbb volt a helyzet, mert mindenhez, amit össze kellett fogni, csak egyetlen szerszám létezett: a kalapács. Bementél a boltba, vettél megfelelő hosszúságú szögeket, és az összes deszkát összeütötted velük. Csavarokat szinte egyáltalán nem használtak.
És ami érdekes, hogy pontosan ugyanez volt a helyzet a világ „legfejlettebb országában” – az USA-ban. Még a legtapasztaltabb és legmodernebb ácsok is kalapácsot és szögeket használtak a házépítéshez.
Az egyik legnépszerűbb amerikai favázas házépítő, Larry Haun, egyáltalán nem azzal lett híres országszerte, hogy elkészítette a részletes „Hogyan építsünk favázas házat” című filmet, amelyen építészek generációi nőttek fel.
A 60-as években az egyik szakmai versenyen azért kapta az első díjat, mert két ütéssel bevert egy 15 centiméteres szöget egy fadarabba!
Abban az időben ez a legmagasabb szintű szakértelem jele volt, és egy pillanat alatt ismeretlen segédmunkásból egy mindenki által ismert építőmester lett. Interjúkat adott, filmeket forgatott, cikkeket írt magazinokba. A népszerűsége csak úgy szárnyalt, bár el kell ismerni, hogy remek ember volt.
Valaki még azt is kiszámolta, hogy Larry élete során több mint 3 000 000 szöget vert be. Pedig Haun csak egy volt a több ezer építőmunkás közül szerte az országban. És a házépítéshez hihetetlen mennyiségű szögre volt szükség. Mindez oda vezetett, hogy a 80-as évekre az USA a világ építőipari szögellátója lett.
Az USA részesedése a világ szögtermelésében 31% volt!
Azóta közel 70 év telt el. Gyökeresen megváltoztak az építési technológiák, új anyagok, kötőelemek jelentek meg, sőt az egész világ is megváltozott. A kalapácsok helyett az építők áttértek a csavarbehajtókra és az ütvecsavarozókra, a szögek helyét pedig a csavarok vették át.
Elég csak bemenni egy barkácsboltba, és elveszhetsz a hihetetlen mennyiségű csavar között: fekete, sárga, fehér, hagyományos és szerkezeti, tetőfedő, fémhez, fához és gipszkartonhoz való.
Százféle kötőelem minden ízléshez és pénztárcához!
De ha megnézzük, hogyan építenek házakat az USA-ban, akkor ugyanazokat az építőmunkásokat láthatjuk, akik… kalapáccsal vannak felfegyverkezve. Csak a hagyományos kalapács helyett ma szögbelövő pisztolyt (nailert) használnak. Lehet akkumulátoros, pneumatikus, gázos és akár puskaportöltetű is.
De a lényeg ettől nem változott: ugyanazok az építők, ugyanúgy szögeket vernek a deszkákba.
Hogy lehet ez?
Miért tértünk át mi már rég a csavarokra, míg az USA-ban, Kanadában és néhány más országban mintha megállt volna az idő: szögeket vernek, és szemtelenül lemaradnak az építőipari feng shui-ról, nem használják ki a technikai fejlődés vívmányait.
Mi ez?
Csak a megszokás ereje, vagy valami más? Mit tudnak ők, amit mi nem?
És ahogy mondani szokás: a jelenségnek több oka is van.
1. Megszokás. Az építési szabályzatok az USA-ban nagyon konzervatívak. Ha valami működik, és jól működik, akkor miért kellene megváltoztatni? Ez valahol igaz, nem kell! Ha a szabályzatban az van, hogy a deszkákat oda kell szegezni, akkor azokat ODA KELL SZEGEZNI! És az állami ellenőr, a bank ellenőre és a biztosítótársaság ellenőre is mindenképpen ellenőrizni fogja, hogy mivel, hogyan és milyen mennyiségben szegezték oda a deszkákat.
Azt mondod, hogy ez butaság?
Lehet!
De még ennél is butább dolog lenne egy olyan házat építeni innovatív anyagokból, amelyik néhány év alatt összedől.
2. A hazai termelők támogatása. A szöggyártásban az USA-ban több tízezer embert foglalkoztat, a szögek iránti stabil kereslet pedig pénzzel látja el ezeket az embereket, és eltartja a családjaikat.
3. Időmegtakarítás. Egy szöget beverni a szögbelövővel kevesebb mint egy másodperc. Egy csavart becsavarni a fába több másodperc. A ház építése során ez több óra, ha nem napoknyi különbséget jelent.
Egy lakópark építése során a megtakarított idő már mindjárt hetekben mérhető!
Az idő pedig, mint tudjuk, pénz!
4. Spórolás. A szögek egyszerűen olcsóbbak, az árkülönbség akár háromszoros is lehet. És ahogy mondani szokták, ha nem látszik a különbség, minek fizess többet?
Pedig van különbség, és nagyon is érezhető!
Ráadásul az amerikaiak általában pneumatikus és gázos szögezőpisztolyokat használnak, amelyeket nem kell tölteni. Ennek megfelelően nem kell időt és pénzt pazarolni az akkumulátorok töltésére, sőt, nincs is rájuk szükség. Ez pedig még nagyobb megtakarítást eredményez.
5. Megbízhatóság. Az USA a világ azon részén található, ahol a házak gyakran csak úgy elrepülnek az ismeretlenbe. A hurrikánok, tornádók, forgószelek és egyszerűen csak a viharos szelek gyakori vendégek azokon a vidékeken. A házak pedig óriási terhelésnek vannak kitéve.
Sokan felháborodnak: És azt akarod mondani, hogy a szögek jobban tartanak, mint a csavarok?
IGEN!
Nem fogod elhinni, de egy horganyzott acél sarokvasat tartó csavar mindössze 320 kilogramm nyíróerőt bír el. Feltéve, hogy jó minőségű acélból készült, és megfelelően edzett.
Szerinted mekkora nyíróerőt bírnak el a szögek? 300 kilót? 500 kilót? 700 kilót? Hát nem talált!
A nem erősített, nem rovátkolt szögek 900 kilogramm nyíróerőt is kibírnak!
Vagyis egy szög majdnem egy tonnát elbír! És egy 145 mm-es deszkához három szöget használnak, egy 200-as deszkához 4 szöget!
Vagyis egy szupererős kötést kapunk, amihez a csavaroknak még fejlődniük kell egy kicsit. Ha egy ház vázát szögekkel rakják össze, akkor annak a szilárdsága nagyságrendekkel nagyobb, mint egy csavarokkal összeállított vázé.
Az pedig vitán felül áll, hogy egy háznál nem a kötések szépsége, és nem is a munkások kényelme a fontos, hanem a megbízhatóság. Ezt pedig még mindig a jó öreg szöget tudják a legjobban biztosítani!
