A szülőség egy hosszú tanulási folyamat is egyben. Ebből a szempontból nézve a gyerekek a tanárok, a szülők pedig a diákok. Ezek a kis tanárok egyszer szigorúak, máskor pedig engedékenyek. Olykor fárasztóak, olykor pedig szórakoztatóak. Ami viszont biztos, hogy érdemes odafigyelni rájuk. A tanulni vágyó diákok, azaz a szülők számára ugyanis mindig tanítanak valami újat vagy a mondandójukon, vagy pedig a cselekedeteiken keresztül.

1. A kislányom pukizott egyet, mire én viccesen megkérdeztem tőle:

– Mi volt ez a hang?

Erre ő:

– Semmi, csak énekel a nadrágom.

2. Amikor az 5 éves kisfiam megtalálta a púderes dobozomat, így szólt a kishúgához:

-Gyere Blanka, most bepanírozlak.

3. A gyermekem sírva panaszolta el nekem, hogy nem tudja használni a képzelőerejét, mert elcserélte csokira az oviban egy másik gyerekkel.

4. A gyermekem csak az elmúlt egy hétben a következő dolgok miatt verte ki a hisztit:

– Nem egyeztem bele, hogy helyettem a kutyánk vigye el őt az oviba.

– Rájött, hogy Darth Vader gonosz.

– Hideg volt a jégkrém.

– Túl vizesre csináltam a fürdővizét.

5. Altatáskor mindig a kislányom fülébe súgom, hogy „szeretlek”, ő pedig mindig azt válaszolja, hogy „én is téged”. A mai nap folyamán viszont megsértődött rám, és amikor este mondtam neki, hogy „szeretlek”, ő azt válaszolta, hogy „Remek…”

6. A kisfiam megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e hallani egy építkezős viccet. Azt válaszoltam neki, hogy igen, mire ő:

– Akkor várj egy kicsit, mert még dolgozom rajta.

Most már teljesen biztos, hogy az én gyerekem.

7. Mostanában, ha valamiben segíteni akarok a kisfiamnak, ő mindig azt válaszolja, hogy „Nyugi, mindent kézben tartok!”

Gondolhatjátok, hogy valójában mennyire megnyugtató és hiteles ezt egy 4 éves gyerek szájából hallani.

8. Mondtam a 3 éves gyermekemnek, hogy pakolja el a játékait, mire elkezdett sírva hisztizni, és a játékokat a falhoz dobálta. Ekkor hirtelen én is elkezdtem toporzékolni és dobálózni, mire a kislányom megszeppent, és így szólt:

– Jól van, rendet csinálok, csak fejezd be.

9. Amikor a gyermekem rendetlenséget csinál a szobájában, akkor mindig mást szokott hibáztatni. Többek között fogta már:

– A nagymamájára, aki több száz kilométerre lakik tőlünk.

– A szomszéd macskájára.

– Godzillára.

– A Mikulásra.

10. A 3 éves lányom repülő vámpíroknak hívja a szúnyogokat. Igaz, ami igaz, nem tudok vitatkozni a logikájával.

11. Én anyaként, amikor a lányom megkérdezi, hogy átmehet-e a baránőjéhez, aki 5 perc sétára lakik tőlünk:

– Igen, de legyen nálad a telefonod, és 10 percenként küldj egy üzenetet, hogy minden rendben van-e! Jl öltözz fel! Alaposan nézz szét, mielőtt átmész a zebrán! Ne állj szóba idegennel!

Amikor én voltam gyerek:

– Anya, elmehetek játszani az elhagyatott kőfejtőhöz a barátaimmal?

– De vacsorára érj haza!

12. Egyik nap becsengetett hozzánk a 4 éves szomszéd kisfiú és közölte, hogy szeretné elvenni feleségül a kislányomat. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan fog gondoskodni róla, mire büszkén azt felelte, hogy már mindent eltervezett, jövőre pedig kezdi is az ovit.

13. A konyhából hallottam, ahogy a kisfiam megkérdezi a testvérétől:

– Biztos, hogy ez jó ötlet?

Mire a másik kisfiam:

– Nyugi, csak bízz bennem!

Soha életemben nem sprinteltem még ilyen gyorsan, mint most a konyhából a szobájukig.