Az anyós érzelmekkel teli hangon
felhívja a volt vejét:
– Szia drága vejem! Már egy ideje nem
volt közöttünk kontakt, de azon gondolkoztam
egy csomót, mennyire bánom, hogy
szétmentetek a kislányommal…
A veje nem is érti, mi történik,
csak hallgat, így az anyós nyugodtan
hadar tovább:
– Igazad volt, hogy leléptél.
Most döbbentem rá, hogy tényleg
rosszul bánt veled a lányom, és semmi se
volt jó neki, amit csináltál.
Mire a volt vej kezd felocsúdni:
– Hát anyuka, maga sem volt épp
a kedvesség mintapéldánya..
Meglepetésére az anyós ebben is egyetért:
– Bevallom, nem volt a legjobb anyós,
sokszor belelovaltam magam butaságokba,
és számos alkalommal csúnyán beszéltem veled…
Nem kellett volna hozzátok költöznöm, már látom..
Mire a veje:
– És azt se felejtse el, hogy állandóan
szapult engem, hogy nem vagyok elég jó a
lányához.
Az anyós emeli a tétet:
– Igazad van, de már rájöttem, hogy nálad
lelkiismeretesebb és jobb férjet nem is
választhatott volna a lányom.
Csak remélni tudom, hogy megbocsátod nekem
a múltbéli tévedéseimet…
A veje nagyvonalúan:
– Fátylat rá, kedves mama. – és már tenné le
a telefont, de a volt anyósa tovább beszél:
– Azért néha beugorhatnál hozzánk,
lehet, hogy megint feléled köztetek
az a régi láng… Ja, és szívből
gratulálok a lottónyereményedhez…