A férj borzalmas balesetet szenved,
elveszti az eszméletét és már nem
is tér magához, napokig kómában
fekszik a kórházban.
A felesége minden idejét mellette tölti,
egész nap az ágya mellett ül, ott is alszik,
és várja, hogy szeretett férje magához térjen.
Amikor a férje magához tér, és meglátja
a feleségét, könny szökik a szemébe, és elhaló
hangon így szól:
– Drágám, te sosem hagysz el engem. Amikor kirúgtak
a munkahelyemről, ahol vezető voltam, te biztattál,
éreztem, hogy mellettem vagy. Amikor csődbe ment a cégem,
te ott voltál velem és támogattál. Amikor a bank vitte
a házat, te akkor is velem maradtál, és akkor is ott
tudhattalak magam mellett, amikor az orvosok
elmondták a diagnózist, hogy végzetes betegségem van.
Tudod, mire jöttem rá?
A nő ránéz, és szeretetteljes hangon megkérdezi:
– Mire, édesem?
A férfi ránéz, és így szól:
– Hát hogy te magad vagy a balszerencse!