A sebészek elmennek egyet inni a műszak után, és arról beszélgetnek, milyen az ideális páciens. Azt mondja az első:
– Én a művészeket szeretem a legjobban. Amikor műtét közben felvágom őket, szinte érzem a belőlük áradó sugárzást és fényt.
– A legjobbak a könyvelők. – mondja a másik. – Az összes belső részük rendezetten helyezkedik el, és még be is van számozva!
– Ugyan már! – fanyalog a harmadik.
– A könyvtárosok az ideális betegek. Minden belső szervük ABC sorrendben található.
Megszólal a negyedik:
– Én a mérnököket kedvelem a legjobban. Ők akkor is megértőek, ha esetleg a műtét végén kimarad néhány alkatrész.
– Nem tudok ti semmit! – szól közbe az ötödik sebész. – Az ideális páciensek természetesen az politikusok! Nincs szívük, sőt igazából csak két fontos szervük van: a fejük és a hátsójuk. Ráadásul képzeljétek, minden probléma nélkül felcserélhető a kettő!