Száz éve a budapesti, terézvárosi kisgyerek, Weisz Erik volt nemcsak Amerika, hanem a világ egyik legismertebb embere, sztárja, mai szóval celebje. Persze erről 1878-ban Weisz Sámuel és Steiner Cecília még mit sem sejtett, amikor a négyéves gyermekükkel kivándoroltak az USA-ba, Wisconsin államba.

A kisfiú 12 éves korában találkozott egy vándorbűvésszel, akkor határozta el: egyszer ő lesz a trükkök, a szemfényvesztés királya. Az álom beteljesült, ám a világ máig legnagyobb, legismertebb trükkmestere nem Weisz Erikként, hanem Harry Houdiniként írta be magát a halhatatlanok nagykönyvébe, hiszen a legtöbbet emlegetett nevek a világon így hangzanak: Jézus, Sherlock Holmes, Houdini.

Az első bűvészélmény hatására Erik megszökött, New Yorkban dolgozott nyakkendőkészítőként, de csak a bűvészet érdekelte. Bibliaként fújta a modern bűvészet megalkotójaként ismert előd, Robert Houdin életrajzát, tiszteletből találta ki magának a Harry Houdini művésznevet. Öccse, Ferenc is utána szökött, Houdini testvérek néven is próbálkoztak, de később inkább a menedzseléssel, a bemutatók szervezésével foglalkozott a fivér.

Az illúzió és a trükkök mestere volt, néhány mutatványának titkát a mai napig nem sikerült megfejteni. Egy biztos, kiváló sportemberként naponta edzett, izomzata, kitartása vetekedett a világbajnok bokszolókéval. Percekig bírta egy lélegzettel, emellett rendkívül jó mérnöki ötletei voltak, ügyeskezű segédeivel meg is valósították a trükkökhöz kitalált kellékeket.

– Mindig nagy térben, nagy tömeg előtt adta elő a mutatványait, az volt a lényeg, hogy sokan legyenek az emberek, egymásra is figyeljenek, ne csak a mutatványra. Hogy a szabadulás trükkjéhez ne kerülhessenek közel, fényeffektekkel, zenével, füsttel is megzavarta a Houdini körül dolgozó csapat a nézőket: a mai illuzionisták, Copperfield, Merlini ugyanezzel az alappal élnek – mondta Ghyczy Tamás egykori bűvész. – Rodolfó, a legnagyobb magyar mágus is azt mondta, a körítés veszi el a figyelmet : „Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!” A bűvészet lényege a trükk, a gyorsaság, a gondos és pontos tervezés még egy pénzérme eltüntetésénél is, a százezerszer betanult mozdulatok, na meg a beszéd, a háttér, hogy ebből minél kevesebbet vegyen észre a közönség.

Houdini nagy trükkjei közé tartozott a kényszerzubbony, összekötözve, fejjel lefelé lógott a magasból. Látványosan vonaglott, csapkodott, közben sikerült kinyitnia a nagyon sokszor a szájában elrejtett kulccsal a zárakat, a tömeg meg persze őrjöngött. Közönségcsalogató előjáték volt, hogy újságírók előtt minden városban, ahol fellépett, bezáratta magát a börtönbe. Előtte átvizsgálták a testét, nem rejtett-e el sehol szerszámot, kulcsot. Minden alkalommal sikerült megszöknie, természetesen volt nála zártörő, csak éppen trükkösen elrejtve a hajában, talpán, meg még tucatnyi helyen, amikről sosem beszélt.

Kedvenc mutatványa volt, amikor egy vízzel teli, hatalmas edénybe zárták, kívülről lelakatolva. A szabadulást persze sosem lehetett látni, azt paravánnal fedték el, a közönség az ott izguló, baltát tartó segédet figyelte, aki az óráját nézegette, mikor kell széttörnie az üvegburát – erre persze sosem került sor. Amikor hidakról ugrott bilincsben, vagy egy ládába zárva, ott is volt mindig egy titkos tárgy a szabaduláshoz, de nem ez volt a lényeg, hanem a mutatvány, ami előtt volt, hogy tízezrek tomboltak, skandálva a terézvárosi srác nevét. A téglafalon való átjutás, meg a ládába zárt átöltözés trükkje ennél egyszerűbb volt: Houdini nagyon vigyázott arra, hogy a rá nagyon hasonlító testvére csak távolról intézze az ügyeit, Weisz néven, hiszen ezeknél a szemfényvesztéseknél őt vonta be a mutatványokba.

Halála pont olyan rejtélyes és misztikus volt, mint az élete. Az egyik verzió szerint egy trükk előtt, hogy bemutassa, milyen feszes a hasizma, megüttette magát egy nézővel, senki nem tudta, hogy Eriknek ekkor már vakbélgyulladása volt, egy hét múlva meghalt.

Egy másik elmélet szerint megmérgezték, mert kíméletlen kampányt folytatott a sarlatánság és a hiszékenység ellen, nem hitt a gondolatolvasásban, a szellemidézésben és más természetfeletti trükkökben, az ebből élőknek pedig ez nem tetszett. 1926 októberének utolsó napján halt meg, sokáig azt hitték rajongói, ez is csak egy trükk. Weisz Erik, vagyis Houdini neve ma is fogalom, a mai napig ő a legnagyobb magyar sztár Amerikában.

forrás: blikk.hu