Megérte elmenni hozzá.
Novák Katalin sértődötten hagyta ott a hétvégén a Sándor-palotába érkező pedagógusokat és diákokat, akik a köztársasági elnök egy korábbi idézetével és szórólapokkal érkeztek a hivatalhoz. Válaszul
a rendőrök igazoltatták őket.
A történtekről Simkó Edit számolt be csütörtökön a közösségi oldalán.
Editék azért érkeztek a köztársasági elnök hivatalához, hogy egy rövidfilmet forgassanak az épületről, ha már Novák a kinevezése évfordulóján megnyitotta a hivatal kapuit a látogatók előtt. Az összegyűltek szórólapokkal és egy óriási felirattal érkeztek, amelyen Novák korábbi kijelentése állt, miszerint:
„hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből”.
A diákok és pedagógusok kivárták a sorukat, Novák még oda is ment hozzájuk „örömködni”, de ők azonnal elkezdték neki sorolni az oktatás problémáit. Kérték, hogy ne írja alá a státusztörvényt, de a köztársasági elnök elkezdte fejtegetni, hogy miért nem teheti ezt meg.
Ebben az esetben a megjelenése pusztán leereszkedő propaganda – közölte vele Simkó, mire a köztársasági elnök „besértődött” – fogalmazott Simkó –, és elvonult.
Simkó Edit bejegyzését változtatás nélkül idéztük:
„Vasárnapi krónika
(félmosollyal olvasandó, mert úgy írtam 😉 )
A Sándor-palota (hivatal) megnyitotta a Sándor-palota (épület) kapuit.
Lelkes diákok(EDF) és tanárok (Pedagógus Egység) elhatároztuk, hogy megnézzük és forgassunk ott egy rövid filmecskét (szabad!), hogy megmutassuk belülről az épületet. Lássuk már, mire megy az adónk, mert az iskolák állapota siralmas, oda nem jut elég.
0; A történet. Beálltunk a sorba a tér legtávolabbi sarkán. Természetesen kiszúrtak minket, hiszen nem is rejtőzködtünk.
Láthatóan erős figyelmet kaptunk. A sor lassan haladt. A legszélesebb helyen egyszer csak újságírók kezdtek csoportosulni.
Mikor odaértünk, odagurult a fekete kisbusz, és NK kilibbent belőle a szemetelő esőben. Odajött örülni, hogy eljöttünk.
Mi pedig nem örömködtünk, hanem elkezdtük mondani az oktatás problémáit. Katalin asszony bepróbálkozott, a remek életpályamodellel, de gyorsan elmondtuk, hogy
ez mekkora szemfényvesztés.
Onnan tudható, hogy ezt pontosan tudhatta, hogy átlendült >>finom<< offenzívába, de ez sem jött be, mert nem megszeppent, hívekkel találkozott, hanem az oktatásért kiálló emberekkel.
Soroltuk a problémákat, kértük, hogy ne írja alá a státusztörvényt. Ha nem írná alá, pont ott tartanánk, ahol az elégedetlenségi mozgalom indult.
Miután kifejtette, ezt mennyire nem teheti, megkapta tőlem, hogy akkor megjelenése pusztán leereszkedő propaganda.
Erre besértődött. Elvonult.
Mi kiálltuk a sorunkat. (Egy érdekesség: jellemzően 10+ főt engedtek be egyszerre, minket ötösével.) Leforgattuk a filmet (ha elkészül közzé fogom tenni).
Kinn NK idézetet tartottunk nagy molinón, és osztogattuk szórólapokon is. A rendőrök meg igazoltattak minket.
Nézzük elemenként:
1; NK köztársasági elnök. Mint ilyen jelent meg, és sorban állás közben érdeklődött az oktatásról.
Az a NK, aki a sok év Fidesz kormányzás alatt magas funkciókat töltött be, ráadásul olyan témákra ültetve (családügy) amelyek az oktatás helyzetének pontos ismeretére köteleznék.
Az a NK, aki kijelentette, >>Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből<<
Ha ezt így gondolta, miért nem tett semmit, miért engedte el ezt a nagyon fontos stratégiai kérdést a sok-sok év alatt?
A jelenetben annyit elismert, hogy egy szuverén államnak nem máshonnan (EU) kell a pedagógusok bérére várni.
2; Az oktatás stratégiai fontosságú. Erről, sorban állás közben csacsogni elnöki pozícióból egyenesen méltatlan az oktatás fontosságára nézve. Ezért leereszkedő a gesztus, amit tett.
Itt kérem, aki tud rá más, megfelelőbb szót, az szóljon! Semmi sértőt nem találok benne, ez a neve a tettének. A tett a bántó, nem a szó.
3; A megsértődésről. A pszichológia tankönyvek szerint: a megsértődés infantilis válaszreakció egy helyzetre. (Itt is kérem, aki tud rá más, megfelelőbb szót, az szóljon!) Az oktatás, ha tudna, sértődhetne meg azon, amit ott NK művelt itt vele.
Így az állampolgároknak van okuk felháborodni, hogy ennyire becsülik ezt az ágazatot, a gyermekeik jelenét és jövőjét, az ország fejlődését.
Nekünk egyes embereknek erre nincs okunk, mert ez nem pusztán személyes ügy, ez közügy. Itt nincs helye az infantilis működésmódnak. (Humoros volna, ha keserű humor is egy olyan karikatúra, ahol kofa és vevője beszélgetnek, mint egy kiló krumpliról, az oktatásról.)
4; Propaganda. Ez az álbeszélgetés azért volt propaganda, mert nem történik ettől semmi érdemi. Csak azt lehet mutatni, pár percben (percig?) milyen fontosnak mímeli a kérdést a Sándor-palota vezetője.
Akkor nem propaganda egy ilyen témáról szóló beszélgetés, ha nem nyilvános, vagy, ha széles körű, transzparens, egyeztetés után konszenzusos megállapodás születik. Ebben sincs semmi sértő. Ez a neve annak, ami a várban ott és akkor történt: propaganda. (Forgattak egy propagandafilmet, de kicsit >>benézték<< a statisztákat.)
+Bónusz; (Oké, itt a félmosoly válthat nevetésre) Hitvita. A szórólap elolvasása után odajött egy idős hölgy és visszaadta, azzal a mondattal, hogy ezzel nem tud azonosulni. Jeleztük, ezt NK mondta. Közölte, azt ő nem hiszi.”
