Magyar kutatók kimutatták, hogy a kutyák a gazda távollétében éppolyan stresszviselkedést mutatnak, mint a gyerekek, ha az anyjuk nincs a közelükben.
Sokaknak ismerős a roppant bosszantó helyzet, amikor a napközben magára hagyott kutya naphosszat vonyít, ugat, csahol, őrületbe kergetve a szomszédságot. A gazdinak pedig akkor hullik ki a haja, amikor hazatérve a lakás berendezését szétrágott lomhalmazként látja viszont, a bűnös viszont ártatlan képpel, kicsattanó örömmel üdvözli.
A háttérben a gyerekeknél is nagyon gyakori, úgynevezett szeparációs szorongás áll. A kérdés rendkívül összetett, a kiváltó okok közül most egyet választottak ki az ELTE Etológia Tanszékének kutatói: a gazdával való kapcsolatot. Tanulmányuk az Applied Animal Behaviour Science című szakfolyóiratban jelent meg, mi pedig Dr. Faragó Tamással, a kutatás vezetőjével beszélgettek az eredményről.
Mint gyerek az anyjához
A szeparációs szorongás nagyon leegyszerűsítve egy negatív belső állapot, ami akkor alakul ki a gyerekben, ha a szülő, nevelő nincs a közelében.
Alapvető védelmi mechanizmus indul be ilyenkor, a gyerek sírni kezd, hogy visszahívja a számára biztonságot nyújtó személyt. Ezt csinálja a kiskutya is, amikor szűköl, ha kiesik az alomból: úgynevezett szeparációs hangokat ad
– mondja a 24.hu-nak a szakember.
Ám míg az ember jó esetben néhány év alatt „kinövi”, illetve előbb-utóbb hozzászokik az új helyzethez, hogy anya és apa nélkül kell ott maradnia például a bölcsődében vagy óvodában, addig a kutya nem.
Ő felnőttként is stresszként éli meg a gazda távozását, aminek egészséges szintje teljesen természetes, az avatatlan szemlélő talán csak némi nyugtalanságot vesz észre belőle. Sok egyednél viszont súlyossá válik, ilyenkor belső állapotának kifejezéseként az állat szűköl, vonyít, ugat, akár bepiszkít a lakásba, összerág tárgyakat, bútorokat, megpróbálja „kirágni magát” otthonról, hogy a gazdi után menjen. Egy szó mint száz:
a kutya élete végéig úgy kötődik gazdájához, ahogy az egészen kis gyerek az anyjához.
Többféle szorongás
Az ELTE etológusai tehát a gazdával való kapcsolat alapján vizsgálták a szeparációs stresszt, amihez a klasszikus pszichológiát hívták segítségül. A kisgyerekben más és más kötődési stílus alakul ki annak függvényében, az anya mennyire nyújt biztonságot a számára, és mennyire kiszámítható. Biztonságos kötődés alakul ki, ha az anya kiszámíthatóan reagál a jelzéseire, vagyis „válaszkész”.
A kicsi ilyenkor is stresszel a távollétében, de ennek nincsenek súlyos jelei. Tudja, hogy vissza fog térni, bízik másokban és biztonságban érzi magát
– magyarázza Faragó Tamás.
Amikor viszont az anya kiszámíthatatlanul reagál, vagy ignorálja a gyerek jeleit, kötődési zavar alakul ki. Ennek egyik típusa az úgynevezett elkerülő kötődés, itt a gyerek kerüli az intimitást, nem bízik az emberekben. A másik a szorongó kötődés, amikor folyton attól fél, hogy elhagyják vagy elutasítják, amikor az anya jelen van egyfolytában rajta „csüng”.
Különleges kapcsolat két faj között
A szeparációs szorongás mint pszichés zavar a szorongó kötődésű gyerekekre jellemző leginkább, és azt is tudjuk, hogy a szülő válaszkészsége attól is függ, ő maga mennyire alakított ki még gyerekként biztonságos kötődést. Magyarán szülőként kötődési stílusunkat akaratlanul is átadhatjuk gyermekünknek. A kérdés pedig: mindez hogyan működik a kutya-gazda kapcsolatban?
A rövid válasz szerint a kutyák szorongási típusait és éppúgy lehet csoportosítani, mint az emberekét. A kutatás kimutatta: azoknál a kutyáknál volt a leggyakoribb a szeparációs szorongás, amelyek bizonytalan-szorongó kötődést mutattak. Ők azok, akik látványos vagy éppen hangos stresszviselkedéssel adják a gazda és a szomszédok tudtára, hogy nem érzik jól magukat egyedül.
Akárcsak a gyerekeknél, a kutyáknál is vannak csendben szorongó egyedek, ők lehetnek az elkerülő kötődésűek, náluk emiatt nehéz felismerni a szeparációs szorongást. Érdekes még, hogy míg a szülő-gyerek viszonylatban a szülő elkerülő és szorongó kötődése is bizonytalan kötődést vált ki a gyerekből, addig – úgy tűnik, hogy – a kutyák csak az elkerülő kötődésű gazda esetében alakítanak ki bizonytalan (akár elkerülő, akár szorongó) kötődést.
A fő üzenet Faragó Tamás szerint az, hogy a kutyák emberhez való kötődése önmagában áll, nem csak a genetika és az élettapasztalatok határozzák meg, hanem számos más tényező is. Ezek felderítésére a jövőben az szakemberek még átfogóbb kutatásokat terveznek.
