(1) Szóval akkor ez is olyan mint a névnap? Ha ezt hamarabb tudjuk…
(2) Gyerek: Anyu, ég a karácsonyfa!
Anya: Kisfiam, azt úgy mondjuk, hogy világít!
Gyerek: Nekem mindegy, de már világít a függöny is…
(3) Haver: Na és neked hogy zárult az év?
Én: Kirúgtak a melóból…
Haver: Hogy-hogy?
Én: A céges bulin a vezérigazgató a beszédét azzal zárta, hogy „Éljenek a cég dolgozói!”, én meg hangosan bekiabáltam, hogy „És miből?!”
(4) Én, amikor megyünk valahová: Már így is késésben vagyunk, legalább 10 perccel ezelőtt el kellett volna indulnunk.
A barátnőm:
(5) Férj: Annyira nehéz ajándékot venni neked…
Feleség: Akkor egész egyszerűen csak miért nem kérdezed meg, hogy mit szeretnék?
Férj: Mit szeretnél?
Feleség: Valami meglepetést.
(6) Én: Na jó, elmegyek bulizni, de nem fogok inni, mert holnap meló van.
Szintén én, 5 órával később:
(7) Amikor az ünnepi asztalnál én vagyok a téma, ezért hogy gyorsan eltereljem magamról a szót, bedobok valami politikai témát, és aztán nézem, ahogy a rokonaim egymással veszekednek.
(8) Sokáig magányos voltam, és úgy éreztem, hogy levegőnek néznek engem az emberek, ám a minap ragasztottam egy kávéspoharat az autóm tetejére, és azóta mindenki integet nekem.
(9) Szemüvegesként a mindennapjaim télen: Ha nem veszem fel, nem látok semmit. Ha felveszem, nem látok semmit.
(10) Amikor reggel, az első kávém elfogyasztása közben azon gondolkodom, hogy a teendőim közül mi az, amit elhalaszthatnék másnapra.
(11) Amikor vendégek jönnek hozzánk látogatóba, és édesanyám előveszi a süteményt, amiről nekem sosem beszélt.
(12) A főnök reggel korábban megy be dolgozni, mint szokott, és amikor benyit az irodába, azt látja, hogy a titkárnője éppen az egyik férfi beosztottal csókolózik. A főnök így szól hozzájuk:
– Hát ezért fizetem én magukat?!
Erre a titkárnő:
– Nem, igazgató úr, ezt teljesen ingyen csináljuk.
(13) Nem kell ezt túlgondolni, így is lehet ám jól szórakozni, ha a megfelelő dolgokat veszi ki belőle az ember.
