Szabó úr a héten már harmadszorra késik el a munkahelyéről.
Balszerencséjére a főnöke már az íróasztalánál várja:
– Na, kolléga mondjon valami hihető mentséget a késésre! – mondja a főnök.
– Elnézést kérek a késésért, de nagyon meredek reggelem volt. Már épp indultam volna, amikor a feleségem megkért, hogy vigyem el egy darabon.
Beleegyeztem, de csak akkor, ha siet.
El is készült 5 perc alatt. Útközben azonban a hídon akkora dugó volt, hogy kénytelen voltam az autót letenni, és átúszni a folyót, nézze meg, még vizes a cipőm.
Aztán lestoppoltam egy rendőrhelikoptert, az elhozott a szomszéd utcáig, de leszállni nem tudott, ezért ejtőernyővel kiugrottam, és most itt vagyok!
A főnök zordan néz rá:
– Már megbocsátson, de hülyének néz? Azt várja, hogy ezt el is higgyem?
Ki látott már olyat, hogy egy nő 5 perc alatt elkészül?!