Néhány dologban az ókori rómaiak nagyon jók voltak, néhányban nem. Ami az elvont tudományokat vagy az irodalmat illeti, a görög szomszédaik mindig beárnyékolták őket, de ettől függetlenül nem volt okuk panaszra. Igaz, ami igaz, ha azt szeretnénk, hogy valaki magyarázza el a geometriát, akkor jobban járunk, ha egy ókori göröghöz fordulunk, de ha a hajóhíddal, a csatornahálózattal, a fegyverekkel, az utakkal vagy a beton készítésével kapcsolatban vannak kérdéseink, akkor egy ókori rómait kell keresünk. Most a Római Birodalom 10 legnagyobb mérnöki csodáját gyűjtöttük össze nektek, melyek mind a mai napig aktívan befolyásolják az emberiség életét.
10 Kupola
A hatalmas boltívek, az óriási átriumok (mellesleg ez egy latin szó), az üreges acél- és üveg felhőkarcolók, de még az egyszerű iskolai tornatermek is elképzelhetetlenek lennének, ha nem léteztek volna a rómaiak. Az ókori Rómában olyan szinten tökélyre fejlesztették a kupolaépítést, hogy a több mint 2000 éve épült római Pantheon kupolája nemcsak hogy áll, de a kutatók vizsgálata szerint még csak nyomát sem mutatja annak, hogy bármit is gyengült volna az elmúlt két évezred alatt. Megnéznénk, hogy egy ma épült épület hogy fog kinézni 2000 év múlva.
9 Háborús gépek
Sok más technológiához hasonlóan a római ostromfegyvereket is elsősorban a görögök fejlesztették ki, a rómaiak pedig csak finomították és tökéletesítették azokat. A rómaiak által felturbózott hajítógépek így például akár 457 méteres távolságra is képesek voltak lövedékeket juttatni, ráadásul ezek a szerkezetek nagyon könnyűek és pontosak voltak, ezért könnyen lehetett mozgatni őket a harcban. A rómaiak által fejlesztett katapultok már képesek voltak rá, hogy a várfalak ostromakor megsemmisítsék, vagy a beléjük töltött gyúlékony agyaggolyók segítségével felgyújtsák az ellenség védőfalait.
8 Beton
Ami az építőanyagok innovációját illeti, nehéz volt olyan folyékony követe előállítani, ami könnyebb és erősebb volt, mint egy hagyományos kő. Napjainkban a beton már a mindennapi életünk részévé vált, és sokszor meg is feledkezünk arról, hogy mennyire forradalmi a létezése.
A római beton még mész, homok és vulkáni hamu különleges keverékéből készült, melynek nagy előnye nemcsak az volt, hogy bármilyen formában önthették, de sokkal erősebb, olcsóbb és tűzállóbb is volt, mint bármely korábban használt építőelem. Furcsa belegondolni, hogy 2000 évvel később is hasonló technológiával építjük a házak többségét, mint annó a rómaiak a Pantheont.
7 Utak
A római mérnökök említésekor lehetetlen nem kitérni az általuk épített utakra, melyek egy része még ma is használatban van. Ez azért nem semmi. A napjainkban használt aszfaltozott utakat összehasonlítani egy római úttal olyan, mintha a kínai piacon vásárolt óránkat próbálnánk meg összehasonlítani egy svájci órával. Ezek az utak még erősek és tartósak voltak.
A legjobb római utakat szakaszosan építették: a munkások először 1 méter mély árkot ástak a tervezett út mentén. Ezután széles és nehéz kőtömböket fektettek az aljára, amit föld- vagy kavicsréteggel borítottak, hogy biztosítsák a vízelvezetést. Végül következett a felső réteg, amikhez laposra csiszolt köveket használtak, ügyelve arra, hogy közöttük elegendő rés legyen ahhoz, hogy elvezesse a vizet. Nem meglepő tehát, hogy az ókori rómaiak 1 méter vastag útjai még több ezer évvel később is állnak.
A Római Birodalom mérnökei ragaszkodtak az egyenes utakhoz, ezért igyekeztek leküzdeni minden útjukba kerülő akadályt, nem pedig megkerülni azokat. Így, ha például egy erdővel találták szemben magukat, akkor egyszerűen kivágták, ha pedig mocsárral, akkor lecsapolták. Ehhez persze hatalmas munkaerőre volt szükség, de a rabszolgáknak köszönhetően ezzel sosem volt gondjuk. Időszámításunk után 200-ig több mint 85 ezer kilométernyi főút szelte át a Római Birodalmat. Wow.
6 Szennyvíz
A Római Birodalom egyik legnagyobb vívmánya kétségkívül a csatornarendszer volt. Annál is inkább, mivel a birodalom bukása után majd másfél ezer évig tartott, míg újra hasonlóval kísérleteztek az emberek. A rómaiak által cloacas-nak hívott rendszerek eredetileg a mocsarak lecsapolására épített csatornák voltak, de idővel rájöttek, hogy ezeknek a városokban is nagy hasznát tudnák venni.
Kezdetleges csatornarendszerüknek köszönhetően az elvezetett szennyvizet közvetlenül a folyókba öntötték, mindenféle tisztítás nélkül, ezért előbb-utóbb dagadni kezdtek az emberi hulladékoktól. Ez nem volt túl ideális helyzet, tekintve, hogy a folyókat használták nemcsak mosakodásra, de ivóvízként is.
A római csatornarendszerek legfontosabb és legérdekesebb vívmánya talán az volt, hogy a rómaiak zárt csatornarendszert építettek, megvédve ezzel a városlakókat a kellemetlen szagoktól és betegségektől. Ezek nagyon bonyolult és összetett rendszerek voltak, ahogy azt a híres író, Caius Plinius Secundus is megjegyezte: ,,a római csatornarendszer grandiózusabb volt, mint az egyiptomi piramisok, vagyis az emberiség vívmányainak emlékműve.”
5 Padlófűtés
Az épületek hőmérsékletének szabályozása talán az egyik legnehezebb műszaki kihívás volt a rómaiak számára, de végül ezt is sikerült – majdnem – megoldaniuk. Elképzelésük megegyezett a ma is használatos padlófűtések felépítésével: az üreges agyagoszlopok tartotta padlón keresztül egy másik helyiség kályhájának forró levegőjét és gőzét akarták átvezetni.
Ez meg is történt. Mivel akkoriban a tűzön kívül nem létezett más hőforrás, ezért kénytelenek voltak ilyen kezdetleges megoldást választani, ami bár meleget csinált a házakban, nem volt éppen zökkenőmentes: az épületek ugyanis sokszor felgyulladtak, míg máskor a szivárgó füst miatt fulladtak meg a házakban élő emberek.
4 Vízvezeték
Az ókori római utak mellett a vízvezetékek is csodával határos építmények voltak. Az ilyen vízvezetékek sajátosságát az adta, hogy rendkívül hosszúak voltak, így a segítségükkel kiküszöbölhetővé vált a korábban már említett szennyvízcsatornák által okozott szennyeződés problémája. A római mérnökök ilyen vízvezetékekkel kezdték el szállítani a városba a friss és tiszta vizet a környező vidékekről.
3 A víz ereje
Az egyik római mérnök keresztapja, Marcus Vitruvius Pollio számos olyan technológiáról tett említést, amit a rómaiak használtak a vízellátáshoz. A görög technológiát, vagyis a fogaskerekek és vízikerekek kombinálásával például fejlett fűrészüzemeket, malmokat és turbinákat tudtak kifejleszteni.
Egy másik római találmány egy olyan kerék volt, ami az áramló (nem pedig a lefolyó) víz hatására forgott, amit a gabonaőrléshez tudtak felhasználni akkoriban. Ironikus módon a régészeti bizonyítékok alapján bár a rómaiak rendelkeztek minden szükséges technikai ismerettel a vízzel működő eszközök megépítéséhez és működtetéséhez, ezt mégis ritkán tették meg, inkább az olcsó és széles körben elérhető rabszolgamunkát részesítették előnyben.
2 Szegment-ív
Mint a korábban felsorolt mérnöki vívmányok nagy részét, így az ívek használatát sem a rómaiak találták fel, ők csupán tökéletesítették azokat. Már csaknem 2000 évvel a rómaiak előtt is léteztek különféle ívvel épült építmények, de csak a római mérnökök értették meg igazán, hogyan is kell használni ezeket. Ahelyett, hogy egy nagy ívvel próbálták volna meg áthidalni az áthidalandó távolságot, inkább több kicsit építettek helyette, és szakaszosan támasztották alá a hidakat.
1 Hajóhidak
A római mérnökök nagyrészt a haditechnika fejlesztése közben jöttek rá különféle dolgokra, melyeket aztán a mindennapok során is praktikusan voltak képesek hasznosítani. Ugyanígy jöttek létre a főként háborúk során épített hajóhidak is. I.e. 55-ben Julius Caesar egy körülbelül 400 méter hosszú hajóhidat épített a Rajna-folyón, melyről korábban a germán törzsek úgy vélték, hogy áthidalhatatlan a római katonák számára.
Létezik egy legenda arról, hogy Caligula római császár a tengeren építette minden idők legnagyobb hajóhídját. A Pozzuoli-öbölben épült hajóhíd állítólag 4 kilométer hosszú volt, és Caligula feltehetőleg azért építette, mert korábban egy jósnő azt mondta neki, hogy ugyanannyi esélye van császárrá válni, mint hogy lóháton menjen keresztül a Pozzuoli-öblön.
