Új életet akart kezdeni a Dózsa György úti gázoló, de erre már nem volt lehetősége. M. Richárd maga is bevallotta korábban, 14 éves kora óta fogyasztott doppingszeretet, majd később kábítószert is, amelyek külön-külön is tízszeresére emelik az agyi infarktus kockázatának esélyét. A két stroke után 80 kilót fogyott, legyengült szervezete pedig nem tudott megküzdeni a halála előtt közvetlenül kialakult magas lázzal.
43 éves korában a kórházi ágyon, magáról nem tudva halt meg csütörtök este a Dózsa György úti gázolóként ismert elítélt, M. Richárd. A korábban a kecskeméti maffiaperben is érintett bűnöző rokonai, ismerősei szerint az első rosszulléte előtt átértékelte az életét, a hibáit, s új, szerény életre készült a már kérvényezett szabadlábra helyezése esetén.
A családot a férfi meghatalmazott jogi képviselője, dr. Görbe Irén ügyvéd értesítette a megmásíthatatlan hírről. A jogász a Blikknek elmondta, nem sokkal este nyolc óra előtt értesítette egy főorvos, hogy a védence elhunyt:
– A család által adott meghatalmazás értelmében én tartottam a folyamatos kapcsolatot a kórházzal. Az orvos szerint folyamatosan romlott a beteg állapota, órákkal a halála előtt magas láza lett, amit a gondos ápolás ellenére sem tudtak csökkenteni, ezzel már nem bírt Richárd szervezete. A berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórházban valóban gondos ápolást kapott az ügyfelem, talán először a betegsége óta. Ricsi élni akart, új életet akart kezdeni, soha nem adta volna fel, de a második stroke után már nagyon sokat romlott az állapota. Szerettük volna, ha visszatérhet a civil életbe, egy új fejezetet nyitva, de a reintegrációra irányuló beadványainkat elutasították, s ez sem tett jót a gyógyulásnak, hiszen egyetlen szomorú, rossz hangulatú beteg állapota sem szokott javulni. Nagy kérdés, ha idejében, az első stroke-ra utaló jeleknél megkapja a megfelelő egészségügyi ellátást, mi történt volna. Ebben az ügyben kollégám, dr. Mocsai Gergely képviseli elhunyt védencünk érdekeit, s mindent megtesz azért, hogy más elítélttel ne fordulhasson elő hasonló – álláspontja szerint későn megkezdett – ellátás.
Az ügyvéd arról felhatalmazás híján nem beszélt, mi lesz ügyfele vagyonával, szerinte erről még korai is lenne beszélni. Mivel a család a gyógyulásra összpontosított, és végig bíztak M. Richárd felépülésében, a 43 éves férfi nem készített végrendeletet, vagyontárgyai a hatályos örökösödési szabályok szerint kerülhetnek a rokonaihoz.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága továbbra is azt állítja, nem hibáztak a szombathelyi bv-intézet munkatársai, nem történt olyan, hogy M. Richárd a rosszulléte után csak több órás késéssel kapott orvosi ellátást. A BvOP szerint minden börtönben orvosok, egészségügyi szakápolók figyelnek a fogva tartottak egészségére, minden panaszt azonnal megvizsgálnak. Komolyabb egészségügyi probléma esetén a rabok a Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központjában a berettyóújfalui kórházban kaphatják meg a szükséges ellátást.
M Richárd a második stroke után speciális egészségügyi kezelést igényelt, ezért külső kórházi ellátásra szorult: ennek során, bár már hetek óta altatásban volt, a nap 24 órájában börtönőr vigyázta a kórtermét, ahol az állapota ellenére – a szabályok szerint – az ágy keretéhez bilincselték kezeit.
Az elhunyt férfi egy közeli ismerőse szerint M. Richárd öntörvényűsége, múltja ellenére nem volt rossz ember, csak rossz társakra, cimborákra hallgatott, amikor 20 éve testőrként bekerült Budapest éjszakai életébe. Ha az ügyvédjeinek sikerült volna elérnie a reintegrációs szabadlábra helyezését – beilleszkedését a társadalomba –, meg tudta volna mutatni, hogy nem csak a drogról, botrányokról, vesztegetésről, pénzről, a testi adottságaival történő visszaélésről szól az élete.
forrás: blikk.hu
