Kutatások kimutatták, hogy az 1980-as évek elejétől a 2000-es évek elejéig született emberek nagyobb eséllyel váltanak munkahelyet, mint az idősebb generációk. Felmérések szerint az ezredfordulón születettek 60%-a tervez munkahelyet váltani az elkövetkezendő 2-3 évben, míg 25%-uk ezt 12 hónapon belülre jósolja. A modern emberek tehát egyre gyakrabban váltanak munkahelyet, vagyis a munkakereséssel kapcsolatos őrült történetek száma is meredeken növekszik.

• Egy tökéletes munkáért szálltam harcba, és az egyik jelentkező az exbarátom új nője volt, aki szemtelenül elcsábította tőlem a srácot. Kiderült, hogy az önéletrajza sokkal jobb, mint az enyém, de nem estem pánikba. Megnyitottam szépen a közösségi profilját, ahol álnévvel regisztrált, majd megmutattam az interjúztatóknak az összes őrült fotót és kínos bejegyzését, tele helyesírási hibákkal. Végül egyikünket sem vették fel, mégis ez volt a legjobb dolog, ami történt velem az évben! © YelenaG / Pikabu
• Doktori fokozatom volt és a szükséges tapasztalt is megvolt. Úgy éreztem, hogy jól halad az interjú, ezért a végén megkérdeztem, hogy másnap mikorra jöjjek reggel. Ennek az lett az eredménye, hogy nem vettek fel, mivel ahogy az interjúztatók magyarázták: „Nem áll készen arra, hogy keményen dolgozzon, különben miért kérdezné meg, hogy mikorra jöjjön reggel?!”. © Shane Martin / Quora
• Nyár volt, fehér nadrágban indultam el otthonról. Taxit hívtam. A házam elé érkező taxis azonban belehajtott a pocsolyába és lefröcskölt. Veszekedtünk. Elküldtük egymást melegebb éghajlatra, majd bementem átöltözni. Telefonáltam a cégnek, hogy késni fogok az interjúról. Hívtam egy másik taxit. A másik taxisról kiderült, hogy jóban van az előző taxissal, és mivel hallotta, mi történt velem, ezért végig szidott engem az úton. Odaértem. Az interjúztatók nem hitték el, hogy tényleg ezért késtem, de szerencsére készítettem képet az egyik barátomnak, így meg tudtam mutatni nekik, hogy tényleg lefröcsköltek. Nem tartott sokáig az interjú, mivel az egyik vezető nagyon hitt a karmában, és úgy érezték, hogy balszerencsét hoznék a cégnek, ezért nem kaptam meg az állást. Az irodaházból kilépve leintettem az első taxist, aki ugyanaz volt, mint aki korábban lefröcskölt. Legyintettem, és inkább hazasétáltam. Nyilvánvalóan nem az én napom volt. © Tannhauser9 / Pikabu

• Nagyon értelmetlen volt a beszélgetés és nem is kaptam meg az állást, ezért a végén megkérdeztem, hogy ugyan mondják már el, mégis miért hívtak be engem erre a valamire. Az interjúztató elmondta, hogy a főnöknek van egy ismerőse, és ő fogja megkapni az állást, de a formalitások miatt muszáj volt megtartani a rendes állásinterjút. © b778av / Reddit
• Állásinterjúra mentem, 3 teszt várt rám. Az első tesztben bohóc kérdések voltak: „ki leszel 5 év múlva”, „mik a pozitív tulajdonságaid”, stb. A megüresedett állás azonban nem egy Google volt, hogy így teperjek érte, ezért a második teszt előtt felálltam és azt mondtam: „Hadd ne kelljen a tesztekkel szórakoznom. Tudni szeretném, hogy dolgozhatok-e Önöknek vagy sem?” A főnökség nevetett egy jót, majd rábólintottak. A többi ember csak nézett, hogy ez hogy lehetséges, és bevallom őszintén, hogy én is meglepődtem. A lényeg azonban, hogy holnap kezdek. © Maximillian Hill / Quora
• Egyszer az egyik állásinterjún megkérdezték tőlem, hogy „igaz-e, hogy Ön baromi keményen dolgozik?”. Azt válaszoltam: „Igen, baromi keményen dolgozok!”. Végül nem vettek fel arra hivatkozva, hogy káromkodtam, pedig csak megismételtem amit a kérdező mondott. © Julia1982 / Pikabu

• Állásinterjúra mentem egy régi ipari épületbe. Szörnyű romos volt. Az első emelet még rosszabb: a falak repedezettek, és a mennyezetről is csöpögött valami. Mindenhol dobozok és ládák voltak szétszórva. A biztonsági őr elvezetett aztán a hatalmas fém ajtóhoz, ahol az állásinterjú kezdődött, én pedig abban bízva léptem be, hogy remélhetőleg nem egy kád jégben ébredek majd holnap reggel, miután kilopták a vesémet. Odabent azonban nagy meglepetés ért: bőr bútorok és üvegasztalok, a falon gyönyörű festmények és térképek. Az igazgató elmesélte, hogy most költöztek ide, és fokozatosan újítják fel az épületet. Megkönnyebbültem.

• Ma egy furcsa állásinterjún voltam egy biliárdszalonban. Először kérdőív, majd orosz és amerikai biliárd a főnökkel. A játék után megfogta a kezemet és azt mondta: „Ez egy jó játék volt, de nem veszünk fel olyat, aki tetovált.”. Kösz. © hwisa / Pikabu
• Az interjúztatóval beszélgettem, aki elmesélte, hogy „a munkahely alapvetően kellemes, de vannak napok, amikor a hajukat tépik tőle.” Az interjúztató kopasz volt, ezért kénytelen voltam viccelődni kicsit: „maga már régóta dolgozik itt, igaz?”. Remek humorérzéke volt, ezért jót nevettünk rajta, és végül meg is kaptam az állást, bár 3 hónap után felmondtam, mert tényleg a hajamat téptem tőle. © hxmebxy / Twitter
• Egyszer állásinterjún voltam a lakásommal szembeni irodaházban. Tökéletes munka volt, sokat beszélgettünk az interjúztatókkal, akik aztán a főnököt is behívták. Vele is beszélgettem, majd a vége fele úgy döntöttem, hogy mivel nagyon jól elbeszélgettünk, ezrét elmesélem neki, hogy itt lakom a szemközti házban. Erre nagyon ideges lett, és közölte, hogy nem kapom meg az állást, mivel ő is a város másik részén lakik, napi 1,5 órát vezet, és ezt az áldozatot meg kell hozni egy munkahely miatt. © MrStickySpaz / Reddit

• Állásinterjúra mentem. Nem is nagyon beszélgettünk, hanem inkább azonnal szóltak, hogy akkor menjünk ki terepre, és nézzük meg, hogyan is zajlik a termékbemutatás a valóságban. Másfél órát vittek kocsival, majd egyenként kezdtünk becsöngetni az emberekhez, és hallgattuk, ahogy elküldenek minket a búsba. Annyira kellemetlen volt az egész, hogy inkább elköszöntem tőlük, és tömegközlekedéssel indultam haza. © 5.kopeek / Pikabu
• A toborzó közölte velem, hogy felvagyok véve, majd elmondta, hogy a korábban alkalmatlanság miatt elbocsátott munkatárs majd mindent megtanít nekem. Ekkor megkérdeztem, hogy hogyan taníthat meg bármire is egy alkalmatlanság miatt kirúgott munkás, mire kis gondolkodás után közölte, hogy sztornó, és mégsem vagyok felvéve. © Jennifer Finger / Quora
• Állásinterjúra siettem, de a buszom 35 percet késett. Nagyon ideges voltam, kiabáltam, amit a legtöbb utas szó nélkül tűrt, de volt egy idős nő, aki belém kötött. Én persze elkezdtem kiabálni vele, majd hangos anyázások közepette elváltunk. Beszaladtam az irodába, ahol közölték, hogy várnunk kell egy kicsit, mert késik a területi vezető. Mondom jó, nem baj, ekkor már kezdtem megnyugodni. 5-10 perc után megérkezett a területi vezető. Találd ki, hogy ki volt az! Igen, az öregasszony a buszról. © thisismyjam / Reddit
• Legnagyobb boldogságomra behívtak interjúzni álmaim munkájára. Nagyon ügyeltem rá, hogy minden tökéletes legyen. Fél óra beszélgetés után köhögni kezdtem, ezért úgy döntöttem, hogy kiveszek egy cukorkát az asztalon lévő üvegből, biztos jobb lesz tőle. Ez szemmel láthatóan meglepte az interjúztatókat és az igazgatótanács tagjait, akik furcsán néztek rám, de nem értettem, hogy miért. Talán ennyire zsugoriak lennének, hogy sajnálják a cukorkát egy fuldokló embertől? Nos, mint kiderült, nem, csak az volt a baj, hogy az üvegben nem cukorkák voltak, hanem díszkövek. © Jennyet1966 / Pikabu

forrás