Legalább egyszer az életünk során biztos, hogy mindannyian kerültünk már olyan helyzetekbe, amikben nem nagyon volt logika. Az ilyen események hősei néha mi magunk vagyunk, néha pedig mások. Igazság szerint még zavaróbb tud lenni az egész, amikor egy idegen ember viselkedésében nem találunk logikát, hiszen ilyenkor nem tudjuk, hogyan reagáljunk: próbáljuk kideríteni, hogy mit-miért csinál, vagy csak csendben hallgassunk? Esetleg nevessünk egy kellemeset az orrunk alatt?

• Távcsővel a nyakamban mentem a metrón. Egy férfi velem szemben egy ideig vizslatott, majd így szólt: „Te lány! Mit látsz ott a távolban?” Hirtelen úgy éreztem magam, mint Legolas a metrón. © “Overheard” / Ideer
• Tél volt. A jeges járdán sétáltam. Nagy küzdelem volt. Egy nehéz szakaszhoz érkeztem, ahol minden lépésre oda kellett figyelni, mert ha betört volna a jég, akkor beleestem volna a vizes pocsolyába. Egy nő kissé lemaradva jött mögöttem, majd így szólt:
  – Normális vagy, ember?
  – Kicsoda?
  – Ki máshoz beszélnék?
  – Mit tettem?
  – Miért jöttél ide?
  – Mert?
  – Én téged követtelek!
  – És nekem mi közöm ehhez?
  Válaszul mormogott valamit az orra alatt, hogy mekkora bunkó vagyok, de nem foglalkoztam vele, sietve tovább álltam. © apdan / Pikabu
• Feleség: hozzál zöldborsót.
  Én: háromféle van.
  Feleség: hozd konzervbe.
  Én: úgy kétféle van.
  Feleség: akkor szedjél hazafele a mezőn. © Livsy78 / Pikabu

• Apám beszélt egy klímaszerelővel a szokásos évi karbantartás miatt. Azért, hogy ne felejtse el, leírta egy papírra, hogy mikor jön. Kíváncsiságból megnéztem, hogy mikor jön, és ez volt a papírra írva: „hétfő”. Most minden hétfőn otthon kell lennünk, és várjuk, hogy érkezzen. “Overheard” / Ideer
• Egy barátom mesélte, hogy minap a kollégáját megkérte, hogy nyomtasson egy feliratot egy törülközőre, amit ajándékba akart adni az egyik ismerősének. A kollégája azonban észrevette, hogy a törülköző nem fér be a nyomtatóba, ezért félbevágta. Mégis mi van ezeknek az embereknek a fejében?! © bash.im
• A munkából hazafele, teljesen fáradtan mentem be a henteshez csirkefejeket vásárolni a macskáknak. Autopilot módon szegeztem a kérdést az eladónak:
  – Macskafejed van?
  A válasz ennél is jobb volt:
  – Csirkét etetni? © bash.im
• A feleségem találkozott a barátnőjével, nekem kellett elvinnem őt az étteremhez. Korábban kész lettem, ezért kimentem, és beindítottam a kocsit, hogy felmelegedjen kicsit. Elkezdtem fát vágni, hogy ne teljen feleslegesen az idő. Sok idő eltelt. A feleségem nem jött. Talán történt vele valami? Bementem, ő pedig ruhában fekszik a kanapén. „Mit csinálsz?” – kérdeztem. Mire ő: „Mit gondolsz, majd kint fagyoskodom a hidegben, amíg te favágással szórakozol?” © NurLand / Pikabu

• Autósiskolában tanultam. Az oktatóm elmondta, hogy mit kell tennem, amikor beszállok az autóba: becsatolni magam, ellenőrizni a tükröket, stb. Az óra vége felé olyan meghibásodásokról kezdett el beszélni, amiknél már az autószervizbe sem mehetünk el, ott azonnal meg kell állni a kocsival. Feltette tehát a kérdést: „Mit teszel, ha az autód fékrendszere meghibásodik?” Erre a belső szőkenő kiszabadult belőlem: „Bekötöm az övem!”. A tanár könnyek között erre: „És imádkozol.” © “Overheard” / Ideer
• Az egyik bank alkalmazottai két héten át győzködtek, hogy csináltassak egy hitelkártyát. Semmi szükségem nem volt rá, de rábeszéltek. Amikor végül beleegyeztem, bementem a bankba, sorba álltam, kitöltöttem a kérvényt, majd tájékoztattak, hogy megtagadták a kérelmemet. © bash.im

• 190 cm magas vagyok, ezért gyakran kerülök ilyen beszélgetésekbe. Ma, az egyik ember, akit kb. 2 perce ismertem, megkérdezte tőlem, hogy nem szégyellem-e magam azért, mert ilyen magasan élek. Édesem, te nem szégyelled magad azért, hogy agy nélkül élsz? © Wizard_Severus / Twitter
• Van egy barátom, 22 éves. Kitűnően végezte el az egyetemet. Szereti a számítógépeket, és mindent, ami hozzájuk kapcsolódik. Néhány hónappal ezelőtt egy nagy szoftvercégnél dolgozott, és meghívott, hogy menjek el én is az állásinterjúra. Őszintén szólva meglepett, hogy ilyen fiatal, tapasztalatlan embereket alkalmaznak, szóval én is belevágtam. Az interjún a szokásos kérdések voltak, úgy tűnt, hogy minden rendben van. Aztán jött az utolsó kérdés: „Hol látja magát 5 év múlva?” – ekkor kicsit őszintébb voltam a kelleténél, és így szóltam: „Pár évig dolgozom önöknek, tapasztaltot szerzek, aztán átmegyek az X céghez (versenytárs), ahova nem vettek fel munkatapasztalat nélkül.” Mondanom sem kell, hogy még mindig állást keresek. © ABTOBAZ / Pikabu

• A barátnőm mindig belefúj a körömlakkba, mielőtt rázárná a kupakot. Megkérdeztem tőle, hogy miért csinálja ezt, mire elmondta, hogy erre azért van szükség, hogy kifújja belőle a levegőt, mivel így nem szárad bele a körömlakk. 24 éves. © “Overheard” / Ideer
• Nővér vagyok egy kórházban, és mindig érdeklődve figyelem, hogy miként reagálnak a párok, amikor az ultrahangon megtudják a születendő gyermekük nemét. Ezek a pillanatok mindig nagyon meghatóak és kiszámíthatatlanok. Volt azonban egy különösen emlékezetes és vicces eset. A kismama teljes komolysággal mondta az orvosnak: „Ha lány, akkor feltétlenül el kell mondania, doki! De ha fiú, akkor kérem, ne! Legyen meglepetés.” Az orvos néhány másodpercre megdermedt, majd egy kiutat talált a helyzetből: azt mondta, hogy nem látja még pontosan. © Alexograf / Pikabu
• A metrón utaztam. Még ki sem ért az alagútból a szerelvény, de már éreztem, hogy valaki lökdös hátulról. Az első négy alkalommal még nem figyeltem rá, de aztán fájdalmassá vált, és megfordultam. Láttam, hogy egy 40 éves, ingerült tekintetű nő volt. A vonat ekkor már fékezni kezdett az állomáson:
  – Asszonyom, miért présel össze engem?
  – Miért nem szállsz már le?
  – De hát az ajtók még zárva vannak!
  – És?
  Ennyi. Elakadt a szavam. Aznap más emberként hagytam el a metrót. © Miss.Moore / Pikabu

• Egy hónapja dolgoztam a HR osztályon, amikor eldöntöttük, hogy szénsavasüdítő automatát állítunk fel a dolgozóknak. Mindenki egyetértett abban, hogy ez teljes hülyeség. Kávéautomatát akartak helyette. Az emberek bosszankodtak, de ebédidőben mégis sorok kígyóztak az üdítőautomata előtt. Egy nap azonban meghibásodott, és azonnal kínlódni kezdett mindenki, követelték, hogy minél hamarabb javíttassuk meg a gépet, noha nemrég még azt mondták, teljesen fölösleges. © Graycie / Pikabu
• Apám a nővérem nevén regisztrált SIM-kártya miatt hívta fel a telefontársaságot.
  Diszpécser: „Kérem adja meg a vezeték- és keresztnevét.”
  Apám: „Az enyémet? Kovács Tímea.” © bash.im
• A szomszédom íjász szakkörre íratta be a fiát. Amikor megkérdeztem, hogy miért, a világ legjobb érvét hallottam: „A horoszkóp szerint ő Nyilas, a nyilasok pedig lövöldöznek, ezért a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy mindenkinek így lesz a legjobb. Még jó, hogy nem Bak, mert akkor a macskája helyett kecskét kellett volna neki vennünk.” © Wizard_Severus / Twitter

forrás