Manapság a legtöbb kapcsolatban a felek a kényelmet tartják leginkább szem előtt. Megállapodunk valakivel, akivel a kapcsolatunk harmonikus, és az életünk tele van szeretettel. De amint a legkisebb probléma adódik, megváltozik a légkör, a felek egymásnak feszülnek, és fontolóra veszik a párkapcsolat végét. Nyilvánvaló persze, hogy nem mindig lesz vége ilyen gyorsan és könnyen a párkapcsolatoknak, de tény, hogy sokak számára könnyebb lezárni egy kapcsolatot és újat keresni helyette, mint nagy erőfeszítések árán megmenteni és feljavítani azt.
11. Nem vagyunk felkészülve.
Gyakran nem vagyunk hajlandók engedményeket tenni, feláldozni a kis szokásainkat vagy feltétel nélkül szeretni. Nem akarunk várni, mindent most akarunk, azonnal. Nem hagyjuk az érzéseinket érlelődni, inkább korlátok közé szorítjuk.
10. Összekeverjük a szeretetet más érzelmekkel.
Olyan emberrel akarunk együtt lenni, aki mellettünk van a moziban vagy diszkóban, nem pedig olyanokkal, akik megértenek és támogatnak minket még a legnehezebb időkben is. Nem szeretünk unalmasan létezni, ezért olyan embert keresünk, aki mellett kaland az élet. És mégis vakon ugrunk bele a változásokba, noha tudjuk jól, hogy az első látásra vonzódást nem mindig követi tényleges szerelem.
9. Felemésztenek az anyagi problémák.
Az idő múlásával egyre kevesebb idő jut a szerelemre, mert lefoglal minket az anyagi javak keresése és hajszolása.
8. Azonnali eredményre számítunk.
Amikor beleszeretünk valakibe, azonnal szeretnénk egy érett, teljes kapcsolatot létesíteni az illetővel, annak ellenére, hogy ez teljesen logikus módon, csak idővel jönne létre, csakúgy, mint a kölcsönös megértés és áldozatkészség. Manapság a legtöbb ember úgy gondolja, hogy a világon semmi sem érdemli meg a türelmét és az erőfeszítését, még a szeretet sem.
7. Türelmetlenek vagyunk.
Inkább egy órát töltünk száz különböző emberrel, mint egy egész napot egy emberrel. Nem adunk meg mindent a párunknak, mégis azt akarjuk, hogy tökéletes legyen, és ő mindent megadjon nekünk. Manapság az emberek bármikor vakon véget vetnek a kapcsolataiknak, amint egy jobb „lehetőség” adódik. Persze idővel sokszor kiderül, hogy mégsem volt ez olyan jó, mint amilyennek az elején tűnt.
6. Függünk a technológiától.
A technológia olyan közel hozott minket egymáshoz, hogy nehéz fellélegezni. A szóbeli kommunikáció helyett inkább az SMS, a hangüzenet, és a videotelefonálást részesítjük előnybe, annyira, hogy amikor tényleg együtt vagyunk, a testi vonzalmon túl sokszor már szinte nincs is miről beszélnünk.
5. Nem merünk elköteleződni.
Nem akarunk túlságosan elköteleződni, ezért félünk egyesíteni az életünket az emberrel, akivel tényleg komolyan gondoljuk az életünket, ehelyett inkább bizonytalan helyzetekbe menekülünk, ami sosem hoz stabilitást.
4. S***uálisan szabadok lettünk.
Az új generáció elkezdte szétválasztani a s**xet a szeretettől. Régen az emberek először beleszerettek egymásba, és utána döntöttek, hogy hogyan tovább, ma ez pont fordítva van, sőt sok olyan kapcsolat is van, ami nem is szól másról, kizárólag a sz**uális-barátságról.
3. Túlságosan logikusak próbálunk lenni.
Nagyon kevesen vagyunk képesek mélyen szeretni valakit, néha az idő vagy a távolság már elegendő ok számunkra ahhoz, hogy felbontsuk a kapcsolatunkat a párunkkal.
2. Túlságosan félünk.
Félünk egy új kapcsolattól, félünk az új csalódásoktól és előre félünk attól az érzéstől, amikor valaki összetöri a szívünket, ezért tudat alatt megakadályozzuk, hogy új emberek lépjenek be az életünkbe, egyfajta láthatatlan fallal vesszük magunkat körül, ami akadályoz minket a boldogságban.
1. Már nem értékeljük a kapcsolatokat.
Ma már nem jelent problémát számunkra, hogy elengedjük az életünkből azt az embert, aki mindennél jobban szeret minket. Inkább menekülünk egy új csalódásba, mint hogy megtanuljuk értékelni azt, amink van, mielőtt elveszítjük és túl késő lesz.
