Trump közösségi oldalainak elnémítása egyértelmű leckét ad arról, hol rejlik a hatalom digitális társadalmunkban – írja a The New York Times.
Donald Trump már sohasem térhet vissza a Twitterre, és búcsút mondhat mind a 88 millió követőjének. A példátlan kitiltási döntés komoly vitákat váltott ki az Egyesült Államokban.
Tény, hogy Donald Trump sok szempontból speciális eset. Egész karrierjét a médiára építette. Az Apprentice című valóság-show-nak köszönheti ultrasikeres üzletember-imázsát, a közösségi oldalaknak pedig hatalmas szerepük volt abban, hogy bejutott a Fehér Házba. Elnökké választása után pedig legfontosabb szócsövének tekintette a Twittert, ahonnan hamarabb lehetett értesülni az elnök véleményéről, mint bármilyen hivatalos fórumról. Így egy idő után a követői, az újságírók és a külföldi országok diplomatái is árgus szemekkel figyelték, hogy az elnök épp mit tweettel ki.
Itt terjesztette leginkább azt is, hogy egyetlen eredmény lehet az elnökválasztáson: az ő győzelme. Mert ha nem így lesz, akkor annak csakis csalás lehet az oka.
Bár a közösségi oldalak esetenként jelezték, hogy Trump bejegyzései nem a valóságot tükrözik, a kritikusok szerint az elmúlt hetekben tétlenül nézték, ahogy a bukott elnök szinte polgárháborús helyzetet teremt.
Végül előbb ideiglenesen felfüggesztették Trump profilját, majd a Twitter pénteken bejelentette: végleg törölte az elnököt a felhasználók sorából, mert jelenléte „további erőszakos cselekményekre ösztönzhetne”. Zuckerbergék ugyan még nem szánták magukra rá a végleges kitiltásra, de Trump náluk sem posztolhat január 20-ig, azaz hivatali idejének lejártáig.
Mindez hatalmas változás ahhoz képest, hogy a közösségi oldalak néhány éve még azt állították, nincs semmiféle szerkesztői felelősségük a náluk megjelentekkel kapcsolatban, mindössze technológiai platformként határozták meg magukat. Csakhogy a hírfolyamokat megjelenítő algoritmusaik nagyon is szerkesztői munkát végeznek, meghatározzák azt, hogy egy-egy bejegyzés mennyi emberhez juthat el, kik azok, akik láthatnak egy-egy posztot, és kik azok, akik nem.
Az is kiderült, hogy minél szélsőségesebb reakciókat vált ki egy tartalom, annál nagyobb elérésre számíthat, mert az algoritmusok elsősorban a felhasználók elköteleződését vizsgálták. Az volt a cél, hogy az emberek a lehető legtöbb időt töltsék az oldalon, ehhez pedig jól jöttek a Trump-féle megdöbbentő posztok, az összeesküvés-elméletek és az álhírek.
A 2016-os amerikai választások után vizsgálatok sora indult a választásokkal kapcsolatos álhírek és az ezeket felerősítő célzott hirdetések miatt. A közösségi oldalak pedig kénytelenek voltak nagyobb felelősséget vállalni. Azt állították, mindent megtesznek, hogy visszaszorítsák az álhíreket.
A washingtoni zavargásokat követően azonban akkorára nőtt a Trump felelősségre vonását követelő nyomás, hogy a Facebook és a Twitter meghátrált.
A New York Times szerint ezek a cégek mini-demokráciáknak látszanak, de valójában közösségi autokráciák. Bár gyakran úgy állítják be, hogy moderálási döntéseik az irányelveiknek megfelelően születnek, valójában Jack Dorsey és Mark Zuckerberg akár egyszemélyben is megváltoztathatja a játékszabályokat. Ezúttal valószínűleg felmérték egy esetleges tétlenség kockázatait. Joggal tarthattal attól, hogy fellázadnak saját dolgozóik, a két cég imázsa romba dől, és a jövőben elkerülik őket hirdetők, vagy a legtehetségesebb szakemberek.
Az más kérdés, hogy Trump kitiltása rögtönzésnek tűnik, ami az elnök bírálói szerint megkésett lépés, támogatói szerint pedig kiváló példája a Szilíciumvölgy zsarnoki cenzúrájának.
„Megértjük azt kívánságot, hogy végleg függesszék fel Trump fiókját, de mindenki számára aggasztó lehet, hogy olyan cégek, mint a Facebook és a Twitter ellenőrizetlen hatalmukkal élve kitiltanak embereket olyan platformokról, amelyek milliárdok számára nélkülözhetetlenek a tájékozódáshoz” – nyilatkozta Kate Ruane, az American Civil Liberties Union jogásza.
Dorsey-t és Zuckerberget senki sem választotta meg, mégis olyan hatalmuk van a közbeszéd fórumai felett, amilyenről egyetlen választott tisztségviselő sem álmodhat.
És a jelek szerint hatalmuk van az Egyesült Államok elnöke felett is.
A lap szerint ugyanis Trump utolsó, békülékenyebb hangvételt megütő videóját lehet úgy is értelmezni, hogy belátta, jobb nyilvánosan elismerni elnöksége elvesztését, mint lemondani a posztolásról. Mert tény, hogy egy sikeres impeachment kínos véget vetne Trump politikai karrierjének, de ha elveszti 88 millió Twitter-, és 35 millió Facebook-követőjét, velük együtt jövőbeli befolyását is elveszítheti. Azt a kiváltságát, amelyhez láthatóan a legjobban ragaszkodik: hogy magára irányíthatja a világ figyelmét egyetlen gombnyomással.
forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
