Két kisfiú életén keresztül mutatja be, miért egészen mások már a születésük pillanatában egy roma és egy nem roma gyerek kilátásai.

Sokan gondolják azt, hogy a rasszizmus nincsen jelen Magyarországon, az az Egyesült Államokban tapasztalható az afroamerikaiakkal szemben. Sokan gondolják azt, hogy a rasszizmus az egy másik földrész, egy másik kultúra problémája, és bennünket ez nem érint. Egy nemrég készült új, magyar animációs rövidfilm azt mutatja meg, hogy ez tévedés.

A film egy roma (Jani) és egy nem roma (Tomi) életén, illetve a családjuk, felmenőik életén keresztül láttatja azt, hogy miért egészen mások már a születésük pillanatában egy roma és egy nem roma gyerek életpálya kilátásai. Azt, hogy miért nincsen az egyiküknek szinte semmi esélye arra, hogy a születéséből származó társadalmi hátrányait élete során csökkentse, és azt, hogy miként válnak ezek a hátrányok örökletessé generációról generációra.

A romák elleni előítéletesség ugyanis mindenhova beszivárog: az intézmények működésétől az emberek romákról alkotott gyakran hamis elképzeléseibe. A film ebbe a komplex jelenségbe nyújt betekintést.

Az animációhoz az ötletet egy amerikai videó adta, ami idén nyáron, a Black Lives Matters mozgalom alatt terjedt el annak köszönhetően, hogy hírességek és influencerek is megosztották a közösségi oldalakon.

„A videóval nem az volt a célunk, hogy a jelenre vetítsük ki, mennyire rossz a romáknak, hanem az, hogy láthatóvá váljon: a történelem során a mindenkori társadalmi berendezkedés, a mindenkori politika hogyan bánik a kisebbséggel – mondja Kende Ágnes, a film szövegének írója, a Rosa Parks Alapítvány oktatáskutatója.

„Mindegyik társadalmi berendezkedés a történelem során megpróbálta a maga módján eltüntetni vagy kirekeszteni a romákat.

Sajnos a magyar társadalomban az a jelenség is erősen jelen van, hogy sokan akkor tudják pozitívan értelmezni saját magukat és az életüket, ha magukat jobbnak érzik másoknál, ha lenézhetnek bizonyos társadalmi csoportokat.”

„Az intézményi rasszizmus mindenhol jelen van akár az egészségügyben, akár az oktatásban, és úgy nyilvánul meg, hogy azt gondoljuk, hogy ha valaki nem a többségi társadalom középosztályhoz igazodó normái szerint él, akkor azzal valami baj van és ehhez mérten fogunk bánni velük” – magyarázza Kende Ágnes. „De azt már nem nézzük meg, miért van az illető abban a helyzetben, és hogy a mindenkori hatalom, illetve a többségi társadalom lehetőséget nyújtott-e számára ahhoz, hogy abból a helyzetből kitörhessen. Ha például megnézzük a roma egyetemisták életútját, láthatjuk, hogy szegregált iskolából még soha nem jutott el roma fiatal egyetemre. Akik továbbtanultak, azok mindegyike integrált iskolából jött. Szegregált iskolából nem vezet út az egyetemre. Márpedig a szegregált iskolák ellen igenis tehetünk.

A film célja az, hogy szembesüljünk a romákról alkotott előítéletek hamisságával. Nem csak a sztereotípiákat szerettük volna megmutatni, hanem azt is, hogy amióta a romák velünk élnek, azóta különböztetjük meg őket, és ezzel mi magunk, a többségi társadalom tagjai akadályozzuk meg azt, hogy a középosztály tagjaivá válhassanak.”

Bár első pillantásra úgy tűnik, a Black Lives Matters mozgalom ihlette az animáció magyar változatát, Kende Ágnes elmondja, hogy valójában semmilyen aktuális eseményhez nem köthető. A rasszizmus problémája folyamatosan jelen van. Egyszerűen megragadta a figyelmét az amerikai rövidfilm, és szerette volna, ha elkészülhet a hazai viszonyokat bemutató verziója is. Hogy miért?

„Szociológusként egész pályafutásom alatt a romákkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetéssel, társadalmi problémákkal foglalkoztam, azon belül is kiemelten az oktatási szegregációval, az oktatási egyenlőtlenségekkel. Kutatóként, szakemberként mindig úgy éreztem erről a témáról nagyon nehéz beszélni. Ha tudományos oldalról próbálom megközelíteni és elmagyarázni, akkor az azért nem ér célba mert lesznek, akik nem értik, ha pedig meg leegyszerűsítem, akkor lényeges dolgok maradhatnak ki a magyarázatból.

A rajzfilmes feldolgozás zsenialitása éppen abban rejlik, hogy egyszerűen, érthetően, mégis pontosan magyarázza el a rendszer szintű rasszizmus lényegét.

Amikor először láttam az amerikai verziót, feltűnt az a feszültség, ami a kedves rajzok és a téma nehézsége között van. Az a jó benne, hogy aranyos és egyszerű animációval magyaráz el egy súlyos problémát. Az átlagember nem ilyen kontextusban találkozik ezzel a kérdéssel, hanem általában egy szocioriporton keresztül vagy politikusok kellemetlen megjegyzéseiben, amikor éppen azt magyarázzák, hogy miért nem érdemlik meg a gyöngyöspatai gyerekek a százmilliós kártérítést.

Ezzel az ábrázolásmóddal talán egy fokkal hatékonyabban, szélesebb körhöz juttathatjuk el az üzenetet, mint az eddigi eszközökkel szakemberként.”

A magyar videó elkészítésekor több nehézség is adódott. Egyrészt a terjedelme okozott fejtörést, el kellett dönteni, milyen részek maradjanak ki belőle, hogyan lehet úgy tömöríteni, hogy nézhető hosszúságú legyen, de azért érthetővé váljon ez az összetett téma. Másrészt azt is át kellett gondolniuk, hogy kikhez kívánnak szólni a videóval és milyen módon.

Ugyancsak nehézséget okozott a „systemic racism” kifejezés átültetése magyarra. Kende Ágnes elmondta, hogy a „rendszer szintű rasszizmus” nálunk ma még nem elterjedt, nem széles körben használt kifejezés. Ezt neki 5-6 szóval kellett körülírnia: „az élet minden területén megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés”. Az angolszász országokban annyival inkább benne van a köztudatban és a politikai diskurzusban a jelenség, hogy egyszerűbb kifejezéseik vannak rá.

Kende Ágnes úgy véli, a magyar animációval elérhetnek egy sor olyan embert, aki szimpatizált ugyan az elmúlt hónapokban az afroamerikaiakkal a rendőri túlkapások, az egyenlőtlenségek, a rossz lakhatási viszonyok, a börtönökben való felülreprezentáltság miatt, ám még nem gondolták végig, mennyire hasonló a hazai cigányság helyzete.

„Reményeim szerint két terület van, ahová eljuthatna: iskolás csoportokhoz, és azokhoz, akik nem különösebben rasszisták vagy előítéletesek, csak éppen nem gondolkodtak még ezeken a problémákon. Aki előítéletes vagy egyenesen rasszista, annak a gondolkodását nem fogja megváltoztatni ez a videó, de erre felkészültünk.”
forrás: szeretlekmagyarorszag.hu