Minden érának megvan a maga divat-stílusa. Egyes ilyen trendek népszerűbbek, míg mások kevésbé. Ugyanakkor ezt a személyiségünk is befolyásolja, főleg, mikor fiatal az ember és előszeretettel kísérletezget, gondolkodás nélkül igyekszik minél trendibb/népszerűbb lenni. Megesik, hogy ezáltal óriási hibákat követünk el, amelyet szüleink előszeretettel dokumentálnak a fényképek segítségével. Évekkel később pedig már nevetve tekintünk vissza egykori baklövéseinkre.
Modellként sok múlik az önbizalmon..
Nyolc évesen játszottam el Marie Antoinette-t, kissrácként.
Magunk készítettük el a báli-ruháinkat, szikszalagból..
Ó, azok a „bárcsak eltudnám felejteni“ 2010-es évek..
Tizenegy voltam, mikor valakinek az anyját játszottam el egy darabban. Srácként.
A legjobb barátnőmmel forgattunk egy klipet 2004-ben..
Kemény legény.
A testvéremmel tini-rocksztárok voltunk!
Az új keményfiú begurult a városba!
Komolyan azt hittük, hogy nagyon lazák vagyunk..
Az ún. „hableány“ fotóm. A párom szereti húzni az agyamat azzal, hogy szerinte ez egy „vízidémon“.
Anyukám úgy öltöztetett, mintha egy középkorú titkárnő lennék. Hét éves voltam.
’94 legmenőbb kiscserkésze!
Négy év, négy frizura-katasztrófa.
Hölgyeim, vissza! Ez a muffin már foglalt!
Viselkedj természetesen! Mondták.
Egyébként teljesen funkcionális felnőttek lettünk..
Ha a lazaság virágozna, akkor a Holdig érnék!
Annyit fűznék hozzá, hogy ’85-ben voltam a csúcson!
A barátom, mikor nyolcadikos volt.
Az iskolámban a bikini vonalak igazi státusz szimbólumnak számítottak..
