Kiss úr egy hatalmas rózsacsokorral állít be a kórházba, ahol a felesége épp egy gyermeknek adott életet. Örömittasan felesége nyakába borul. Ezalatt a nővérke elsiet, hogy behozza nekik a babát. Azonban amint Kiss úr meglátja a gyermeket, elfehéredik: “de hát ez fekete!”
“Ne ijedj meg!” kiáltja az asszony; “nem úgy van, ahogy esetleg gondolod! Egyszerűen túl kevés volt a tejem, hogy megetessem a bébit, ezért mellém adtak egy fekete dadát, hogy ő etesse meg a kicsit. És ennek most ez a hatása, amit látsz. De majd idővel megoldódik a dolog….”
Amint hazaérnek, leül Kiss úr, hogy édesanyjának is elújságolja a nagy örömhírt.
“Anyám,”, írja, “épp most jövünk a kórházból. Végre, 8 év után utódunk született. Csak tudod, Anyám, Annának nem volt elég teje, hogy a kicsit megetesse, ezért a kórház egy színesbőrű nőt adott mellé dadának – és ez kihatott a gyerekre. Egészen fekete lett. De majd idővel megoldódik a dolog…”
“Kedves Fiam,” válaszolja az anyja, “engem is hatalmas örömmel tölt el, hogy végre van egy gyermeketek. Ami a dadás dolgot illeti, arra csak azt mondhatom, hogy velem hasonlóként történt, amikor Téged a világra hoztalak. Mivel nem volt elég tejem, de volt egy tehenünk, annak a tőgyéből szívtad aztán ki a tejet. Azóta Te vagy a világ legnagyobb marhája…”
