A mentőautó az orvossal, a betegszállítóval, a sofőrrel, a nővérrel és egy gyakorlaton lévő diákkal épp beteghez robog. Egyszer csak váratlanul a mentőautó vezetője elengedi a kormányt, fuldokolva a torkához kap. Szemei kikerekednek, nem kap levegőt. A nővérke rendíthetetlen nyugalommal az elsősegély doboz után nyúl, s jól fejbe vágja vele. A vezető erre azonnal megnyugszik, megfogja a kormányt, s vezet tovább. Hirtelen a betegszállító lesz rosszul. Fuldokolva a torkához kap, leesik a padlóra, vonaglik, rángatózik. A nővér dühösen őt is fejbe vágja a dobozzal. Ettől az azonnal magához tér, leül, mintha mi sem történt volna. Néhány perc múlva ugyanez történik az orvossal is. Nem kap levegőt, sípol, vergődik, görcsösen rángatózik.
A nővér ingerülten, hirtelen mozdulattal őt is fejbe csapja, amitől ő is magához tér. A diák, aki korábban kővé válva a döbbenettől meg sem tudott szólalni, most az orvoshoz fordulván megkérdezi:
– Harmadéves orvostanhallgató vagyok, a tudásom csupán elméleti. Még soha nem hallottam ilyen szimptómákról. A gyógymód pedig annyira szokatlan, hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Nem magyarázná el nekem?
– Ne is törődj vele! A nővér férje tegnap felakasztotta magát. Csak ugratjuk…
