Azt mondják, a fényszennyezés előbb-utóbb teljesen ellehetetlenítheti a munkájukat.
November 11-én a floridai Cape Canaveralból felszállt a SpaceX újrafelhasználható rakétája, amely egyszerre 60 műholdat vitt fel az űrbe. Ez volt a második forduló Elon Musk Starlink-programjához.
A milliárdos vállalkozó azt tervezi, hogy több tízezer műholddal biztosítja az internet-szolgáltatást az egész Földön.
VIDEÓ: startol a műhold-szállítmány
Októberben Musk cége azt kezdeményezte, hogy a már jóváhagyott 12 ezren felül további 30 ezer műholdat küldhessenek fel alacsony Föld körüli pályára. Ha ezt engedélyezik, akkor egyedül a Starlinknek nyolcszor annyi műholdja lesz, mint amennyi jelenleg az űrben kering.
És a Space X nem az egyetlen cég, amelyik műholdak ezreiben gondolkodik. Hasonló hálózat kiakalítására készül az Amazon, a kanadai Telesat és a brit OneWeb is.
A csillagászok aggódnak, hogy égbolt emiatt már soha nem lesz olyan, mint azelőtt.
Már a májusban fellőtt első Starlink-műholdak is meglepték rendkívüli ragyogásukkal a csillagászokat. Voltak, akik már akkor hangot adtak aggodalmuknak, hogy a rengeteg műhold akadályozhatja a munkájukat. Bár az első Starlink-fürtök ma már magasabb pályán mozognak, és a fényes nagyvárosokból szabad szemmel már nem láthatóak, sötétebb égbolton még mindig kivehetőek.
VIDEÓ: a Starlink-műholdak átvonulása az égbolton
Az egyik legfőbb gond a fényszennyezés, amit a műholdak visszatükröződő felszíne okoz.
A Space X ugyan hajlandó rá, hogy a szatellitek Föld felé néző oldalát feketére fessék, és ezzel csökkentsék a visszatükröződésüket, de Anthony Tyson, a kaliforniai egyetem csillagásza úgy gondolja, ez nem oldaná meg a problémát.
Tyson a tudományos vezetője a Chilében építés alatt álló Large Synoptic Survey nevű, 8,4 méter átmérőjű tükörrel, 3200 megapixeles kamerával felszerelt teleszkópnak, amely három naponta elkészíti majd a ma lehetséges legátfogóbb felvételeket az univerzumról. A teleszkóp segíti a csillagászokat a sötét anyag, a sötét energia, a Tejút és a naprendszerünkön túli más régiók eredetének megértésében.
Viszont éppen amiatt, hogy képes az alig látható tárgyakat is észlelni, a műhold-áradat komoly akadályokat jelenthet a Large Synoptic Surveya használatában.
Tyson szimulációi kimutatták, hogy az LSS akkor is rögzítené a Starlink-szerű tárgyakat, ha azokat sötétre festenék. Már egyetlen fényes tárgy is elhalványíthatja a többit, de az is előfordulhat, hogy ha egy műhold egy hosszan exponált képbe tűnik fel, egy hosszú fénycsíkkal kitakarja azt az égitestet, amelyet a csillagászok tanulmányozni akarnak.
VIDEÓ: Large Synoptic Survey teleszkóp
Tyson szerint úgy kell elhelyezni a teleszkópot, hogy annak látószöge elkerülje a Starlink-műholdakat. A szimulációk alapján úgy tűnt, hogy 12 ezer szatellitnél ez működhet. De az újabb 30 ezer műhold terve felborította a számításokat.
Az újabb számításai azt mutatják, hogy az óriás teleszkóp működési idejének 20%-a vesznek kárba a műholdak miatt, az ekkor készült felvételek használhatatlanok lennének.
Nem sok jóval biztatott a hasonló elemzéseket végző Patrick Seitzer, a michigani egyetem professzora sem, aki szerint a műholdak kikerülése különösen szürkületkor lesz nehéz. Ez azért jelent komoly problémát, mert bizonyos aszteroidák és a naprendszer más égitestei éppen ekkor láthatók a legjobban.
„Ha egyre több és több fényes, mozgó tárgy lesz az égen, egyre nehezebb lesz a munkánk. Ez potenciálisan magát a csillagászat tudományát fenyegeti”
– mondta a New York Timesnak James Lowenthal. Osztja véleményét Jonathan McDowell, a Harvard csillagásza is, aki szerint ha ez a tendencia folytatódik, 10 éven belül lehetetlenné válik a csillagoknak a Földről való tanulmányozása
A csillagászok helyzetét nehezíti, hogy jelenleg a nemzetközi űrjog nem szabályozza a fényszennyezés kérdését, tehát gyakorlatilag a műholdcégek jóindulatán múlik, mi történik.
