Ezt a szót használták többen is. A hidegháború alatt kétezer kísérleti atomrobbantást végeztek titokban a nagyhatalmak. Brit háborús veteránok mondják el ebben a videóban, milyen volt.
Most, hogy az HBO Csernobil-filmje világszerte alaposan felkorbácsolta a kedélyeket, és főként a kételyeket az atomenergiával kapcsolatban, egyre többen figyelnek oda azokra az emberekre, akik testközelből is megtapasztalták, mire is képes egy nukleáris robbanás.
Sokan még mindig abban a hiszemben élnek, hogy a Hirosimára és Nagaszakira 1945-ben ledobott, amerikai atombombák óta „csend” van, de ez tévedés.
A második világháború utáni évtizedekben a nyugati hatalmak állítólag legalább kétezer kísérleti atomrobbantást végeztek a Csendes-Óceánon és Ausztrália partjainál. Ezeket több százezer fiatal katona nézte végig, repülőgép-anyahajókról.
A katonák közül a brit veteránok tavaly augusztusban egy találkozón vettek részt, ahol sokan meséltek arról: pontosan milyen látvány és érzés volt egy atomrobbantás, mondhatjuk, hogy szinte közvetlen közelről.
Akik ugyanis olyan közel vannak, hogy látják az atomvillanást és a gombafelhőt, mindenképp ki vannak téve a sugárfertőzésnek, ez közismert tény.
A repülőgép-anyahajókon szolgáló, fiatal katonákat a robbanás előtt arra utasították, hogy forduljanak a hajó fara felé, tehát háttal a robbantásnak, és fogják be a szemüket a kezükkel vagy a karjukkal.
Az atomvillanás ennek ellenére elmondásuk szerint „átvilágított” a bőrükön és a szemhéjukon is, olyan tisztán látták a saját csontjaikat és vérereiket, mintha röntgenszemük lett volna.
Utána jött a hőhullám. Az egyik szemtanú szerint olyan erejű volt, mintha egy vele egy magasságú és súlyú, tetőtől talpig tűzben égő ember lépett volna bele a testébe. Aztán a lökéshullám következett, amelytől többen összeestek.
„Sokan sírtak, és az édesanyjukat szólongatták. Iszonyatos volt” – mesélte az egyik veterán.
A volt brit katonák közül van, aki azt mondta a kísérletekről: az az ország, amely ilyennek teszi ki a saját katonáit, megbocsáthatatlan bűnt követ el.
Egyikük szerint összesen körülbelül 23 ezren nézhettek végig kísérleti atomrobbantásokat (és ők csak a britek, összességében több százezren lehettek), és tudomása szerint 18 ezren már nem élnek, és nem a koruk miatt. Szinte mind valamilyen típusú rákban haltak meg.
