Azért nem csinál újabb balhét, mert cukorbetegként nem jól bántak vele a börtönben.
Hajléktalanként él a magyar „csalókirály”, akinek legnagyobb visszhangot kiváltó húzása a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetének eladása volt – tudta meg a Blikk.
Bósa István nyilatkozott is a lapnak hihetetlen életéről, és felelevenítette, hogyan tartott misét évekig a Székesfehérvári Egyházmegye egyik templomában, miként praktizált egy kórházban osztályvezetőként, pszichológus főorvosként. Az élete felét börtönben töltő férfi állítja: évek óta nem követett el semmi törvénytelent, aminek az az oka, hogy a hazai börtönökben a „cukorbetegséget nem jól kezelik”.
„Az utcán élek, de nem vagyok csöves! Mindennap fürdöm, különben nem engednének be az Eötvös Loránd Tudományegyem könyvtárába, ahol az időm nagy részét töltöm. Nagyon fontos, hogy az elmémet karbantartsam, rengeteget olvasok, hátha még jó lesz valamire ez a nagy tudás” – mondta Bósa.
Papként is tevékenykedett, ott két év után bukott le, amikor az egyik szertartásra bement egy olyan rendőr is, aki az egyik elfogásánál részt vett. Országos ismertséget akkor szerzett, amikor eladta a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét. Azt is elmesélte, hogyan történhetett meg a nem mindennapi bűncselekmény.
„Egyszer ücsörögtem a Nyugatiban, felnéztem, és kész volt a terv. Kikerestem a Közbeszerzési Közlönyben a legnagyobb acélfelvásárlókat, és írtam nekik. Egy német férfi azonnal jelentkezett, napokon belül itt volt 40 ezer márkával. Felállványozták a pályaudvart, és elkezdődött a bontás. Valakinek gyanús lett a művelet, és elkezdték az eladót keresni. Én azonban ekkor már a Szegedre tartó gyorsvonaton ültem” – mesélte büszkén Bósa István, akinek kamuállásai nem múltak el minden nyom nélkül: álügyvédként a kezdeményezésére módosították a Btk.-ban a csecsemőgyilkosságért járó büntetést. 2–8 évig terjedő szabadságvesztés helyett életfogytiglanira emelték a büntetési tételt.
Korábban a Fókuszban így foglalták össze a csaló addigi életútját:
