A múlt hónapban elindultam egy futóversenyen. Akárhogy igyekeztem, már a táv első felénél eléggé lemaradtam a többiektől. Elég szörnyű érzés, ha az ember már az elején látja, hogy valószínűleg utolsóként fog befutni, hát még ha közben bosszantják is. Az előttem futó pasi hátraszólt:
– Mi van haver? Milyen érzés utolsónak lenni?
– Szeretnéd megtudni? – kérdeztem tőle, és kiszálltam a versenyből.
+1 vicc:
– Képzeld, az én nagypapám már 80 éves, mégis minden reggel 6-kor kel és lefut 10 kilométert. – És mit csinál esténként?
– Hogy-hogy mit? Akkor futja az utolsó pár 100 métert.
