Ki ne emlékezne az iskolai menzára, ahol a tálcánkra nap mint nap a jól megszokott ételeket pakoltuk, a pohár víz (esetenként valami üdítő) mellé, hogy aztán leülhessünk a kockás terítős asztalhoz osztálytársainkkal és hangosan megvitassuk, az aznapi kaja épp miért ehetetlen?
Persze javarészt mindig benyomtuk, mert tetszik, nem tetszik, ez volt, és biz’ Isten, voltak olyan fogások, amik kifejezetten ízlettek is! Persze a nagyi főztjével labdába se rúghattak, de volt, hogy jól lakottan és elégedetten jöttem ki az ebédlőből. Összegyűjtöttük a legemlékezetesebb fogásokat, amikkel a suli menzáján találkozhattunk.
Grízes/darás tészta
Ennek az ételnek tipikusan két neve volt, a legtöbben szerettük, főleg ha jól nyakon öntötték baracklekvárral.
Finomfőzelék
Nevével ellentétben nagyon kevesen találták ezt az ételt finomnak. Egy gyerek számára a lehető legkevesebb finom dolog volt benne: a szétfőtt, vízízű répa-, illetve fehérrépa -kockák és a borsó hármasa közül még az utóbbi volt az, amit a legtöbbünk szeretett belőle. Ma már persze könnyebben megesszük, sőt, finoman is el lehet készíteni, de nem a menzás verziót.
Káposztás tészta
Tipikus menzás étel, jobb helyeken borsozva ÉS porcukorral adták!
Túrós tészta
A másik kultikus ‘édes-sós’ fogás, a legtöbb helyen meglocsolták egy kevés tejföllel, erre jött a porcukor, miközben a tészták között sós szalonnadarabok is megbújtak.
Milánói makaróni
Az abszolút kedvenc. Igaz, egy olasz valószínűleg a kardjába dőlt volna, ha ezt meglátta volna, főleg a tetejére reszelt ‘sajtot’, mégis imádtuk, főleg sok-sok sajttal a tetején!
Piskóta csokiöntettel
Ezt is sokan szerettük. Ha sikerült a konyhás nénivel összehaverkodni, dupla adag szószt is kiimádkozhattunk tőle (nekem sajnos egy életre elment a kedvem ettől a fogástól, miután a néni ugyanazzal a kanállal merített az öntetből, mint előtte a borsólevesből, és jó pár borsószem illetve hús akadt a fogaim közé, miközben kanalaztam a csokit.)
Paradicsomleves betűtésztával
Ha jól emlékszem, a leves maga értékelhetetlenül édes volt, de a betűknek hála ez volt az egyik legizgalmasabb leves, nem ismerek olyat, aki legalább egyszer ne rakta volna ki a saját (vagy szerelme) nevét a tányér szélére!
Mákos tészta
Már-már desszertként tekintettünk rá, nem volt vele különösebb baj, egyike volt a jobb fogásoknak.
Menzás hús meggymártással
Azóta se ettem főtt sertéshús-meggymártás kombinációt, de nem is hiányzik. A hús általában borzalmasan mócsingos volt, a meggymártás már-már leves sűrűségű, és volt, hogy főtt krumpli helyett darát kaptunk mellé. Ki érti ezt. 🙂
Grenadírmars/gránátos kocka/krumplis tészta
Utólag vicces belegondolni, hogy ez az étel nem más, mint köret körettel, a bátrabbak persze még 1-2 szelet kenyeret is benyomtak mellé, biztos ami biztos. Én nagyon szerettem, a mellé adott csemege ubival verhetetlen párost alakítottak!
Van esetleg olyan kultikus menzás koszt, amit kihagytunk? Írjátok meg kommentben 🙂
