Sorsára hagyott, kóbor kutyát látni mindig szívszorító látvány, de a kaliforniai Fresno városka külvárosában kóborló kutyus története még ennél is szomorúbb. A kutyus olyan rémes állapotban volt, hogy az emberek már azt pletykálták róla, hogy nem is kutya, hanem vérfarkas kóborol a környéken. Végül a helyi állatmenhely tulajdonosa befogadta a kutyát, akinek így az utolsó utáni pillanatban teljesen megváltozott az élete.
Az egész történet ezzel a közösségi oldalra feltöltött képpel kezdődött, ahol az egyik helyi lakos megpróbált pánikot kelteni azzal, hogy hátborzongató lény bóklászik a környéken.
A közösségi oldalon hamar rá is aggatták a „vérfarkas” jelzőt, és onnantól kezdve mindenki kerülni kezdte az esetlenül és étlen-szomjan kóborló kutyát. Szerencsére Megan Bowie, a Bowe\’s Adoptable Rescued Pups alapítója és tulajdonosa nem volt ilyen szűk látókörű és hamar az állat segítségére sietett.
Mikor rátalált, a nő nem tudta visszatartani a könnyeit, az állat ugyanis már annyira közel állt a halálhoz, hogy lábra sem bírt állni.
Megan a ,,King”, vagyis Király nevet adta a kutyusnak, akit a kocsijába bepakolva azonnal állatorvoshoz vitt.
A ,,vérfarkasról” itt kiderült, hogy valójában egy belga juhászkutya, aki olyan beteg volt, hogy többször is elájult a vizsgálatok során.
A betegségek listája hátborzongató volt: el volt törve a farka, el volt törve a medencecsontja, ráadásul bolhás és rühes is volt.
Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy egy idős és betegeskedő kutyáról beszélünk, King valójában csak egy éves volt.
Valószínűleg egy autó is elüthette a kutyust, ez magyarázná a számos testén belüli törést, ami néhány hónappal a Megan-nel való találkozás előtt lehetett, a kölyökkorban eltört farok ugyanis rosszul kezdett később növekedni. A törött medence gátolta az élelem és vízszerzésben, így a kutyus napról-napra közelebb került a halálhoz.
Mivel a rühösség elkapható, ezért King kezdetben a garázsban élt, Megan menhelyének többi kutyájától elzárva.
Megan kezdetben kis- majd egyre nagyobb és nagyobb adagokkal kezdte táplálni a kutyust, hogy fokozatosan súlyt és erőt kapjon, és sikerüljön megbirkóznia az előtte álló műtétekkel.
Mindennek ellenére, amin keresztül ment, King nagyon nyugodt és szeretetteljes volt.
Több hónapos kezelés után végre újra lábra állt.
A szőre is fokozatosan elkezdett visszanőni.
6 hónappal később King már készen állt rá, hogy valaki örökbe fogadja őt a menhelyről.
Ez meg is történt, és nézzétek, milyen csinos legény cseperedett belőle.
Jövőbeli családja régóta nyomon követte King felépülését, így az új otthona valójában ismerős arcokból állt.
Az új család mindent meg tett, hogy örökre feledtessék a város ,,vérfarkasával” mindazt, amin keresztülment.
Ehhez a család másik három kutyája is nagy segítségre volt, akik hamar befogadták Kinget.
Egy hónapig tartott a beilleszkedés időszaka, ma pedig már úgy játszik a kutyusokkal, mintha mindig is ismerte volna őket.
King ma már trükköket is tud és erősebb, boldogabb, mint valaha.
Az egyetlen negatívum, hogy mivel a farkát nem lehetett megmenteni, ezért nem maradt mit ,,csóválnia”, de így is megkérdőjelezhetetlen a kutyus boldogsága.
Nézzétek ezt a mosolyt, ez mindent elárul!
