Férfi: Hol rontottam el Mester?Mester: Mindenhol fiam!F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?!Az nem lehet, én megtettem mindent.M: Nem fiam, Te tettél, de épp a “mindent” nem tetted meg!F: Hogy érted ezt?… M:Anyát akartál, fiam, megkaptad!Mondd mit jelent szerinted az, hogy “anya”?F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg… ilyesmi.M:Hát ez az látod, nem ezt jelenti!!A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!F:Na, de mi lett a szerelmével??
M:Megölted!F: ÉÉÉN? Én öltem meg?Az nem lehet, én szerettem!!M: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!!S pont úgyis birtokoltad!Gondolod egy házassághoz elég ez?F:Na, de hol hibáztam, Mester?M:Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!Mert a nő szerelme a lelkéből fakad!Három kör egymás körül:Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső.Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!!S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek!Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!!Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!.Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!!!F:De mit tegyek most Mester?M:Figyelj, s tanulj tőle!!F:ÉN tanuljak tőle?Dehát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?M:Ezt fiam.Gyengédséget!Mert ez az Ő ereje.A szíve!Messze felül van ez a Te erődtől!F:De hogyan tehetném ezt Mester?M:Mondtam már!Figyelj!Figyeld és csendesedj el!!Kérdezd és hallgasd!Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg.Nem csak kívül, belül is!Mire vágyik mit kíván, mit szeret!!S hagyd el a kifogásaid!F:Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
M:Akkor bizony elvesztél fiam.Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!!Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad!Engedd meg, hogy Megmutassa magát Szeresd, óvd, és öleld,hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!!Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod.De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!!Így működik!Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!!S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!F:Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása!Így lesz!Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!
S azt hiszitek ez mese?!Pedig nem az!Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG,benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza?S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?
