Valószínűleg nincs olyan magyar ember, aki egyetlen részt sem látott az Egy rém rendes család (Married… With Children) című, 1987-től 1997-ig tartó, egy Chicago külvárosában élő diszfunkcionális családról szóló sorozatból. (Ami egyébként szomorú véget ért: mivel a sugárzást vasárnap estéről áttették szombatra, a harmadával csökkent a nézőszám, így gyorsan el is vágták az évadot, még egy befejező epizódot sem forgathattak le.)
A sorozat eleinte csak mérsékelten volt sikeres, de aztán egyre nagyobbra nőtt a rajongótábora, a nézők ugyanis értékelték, hogy a hagyományos sitcomokkal szemben itt egy olyan családot mutattak be, ami a teljes összeomlás határán él, és okosan, duplacsavarosan használták a rasszista, s**xista és általában véve kirekesztő, senkit sem kímélő poénokat. A mű minden rajzfilmszerűségével együtt is jól parodizálta az amerikai társadalmat.
A történet szerint a családfő, Al Bundy egy cipőbolti eladó, akinek a középiskolában amerikaifocistaként nagy reményei voltak, de lesérült, majd elvette a harsány, de lusta, háziasszonynak és anyának is pocsék barátnőjét, akivel a szüleiket egyáltalán nem tisztelő gyerekeit, az ostoba lányukat és a lúzer fiukat tartja el. Al Bundy egyszer így foglalta össze a tragikomikus életét:
Az amerikai álmot rémálomként megélő Bundy család a magyar nézőkben is eltalált valamit, a magyar közönségnek az itthonról nézve elképesztő jólétben élő Al Bundyról még így is átjött, miért szenved, erre utal a kimerítően részletes Wikipedia-oldal is. (A sajnos nem felejthető Egy rém rendes család Budapestent ne is említsük!)
Csakhogy Al Bundy mai szemmel nézve egyáltalán nem egy vesztes, hanem az élet császára, és a mai amerikaiak csak irigyelhetik az életét.
Nagy kertes ház egy cipőbolti fizetésből
Al Bundy a családból egyedüli pénzkeresőként dolgozott egy cipőboltban, amiért egyrészt korunkban sneakerhead tinédzserek százezrei néznének fel rá – ráadásul ma valószínűleg nem úszná meg szárazon a politikailag inkorrekt beszólásaival –, másrészt manapság elképzelhetetlen lenne, hogy egy család egyetlen, cipőbolti eladói fizetésből egy emeletes, kertes házban éljen.
Persze a Bundy család is hitelek alatt nyögött, ugyanakkor az ingatlanválság és az abból következő 2008-as pénzügyi világválság után az Y-generáció közel fele úgy gondolja, hogy sosem lesz elég pénze egy saját otthonra, és az amerikai lakásbérlők 67 százaléka is úgy véli, nem felelne meg a lakáshitel-követelményeknek.
Ehhez még hozzávehetjük, hogy Al Bundy elvileg 1948-ban, a felesége pedig 1954-ben született (és úgy tűnik, 17 évesen ment férjhez), úgyhogy igen szép teljesítmény, hogy Peggy már 18 és 20 évesen vállalta a gyerekszülést. Manapság ilyen korán kevesen alapítanak családot, pláne, hogy mellette egy fizetésből kell egy ekkora házat fenntartani. A felső emeletet egy rajongó így rekonstruálta:
Saját autókollekció
Mellé még két autóra is futotta. Az egyik egy – valamiért Dodge-nak nevezett – 1972-es Plymouth Duster volt, aminek igen nagy a fogyasztása, mégsem okoz gondot Bundynak azzal közlekedni. A „Dodge” megfizethető, stílusos, több mint jó teljesítményű, és több mint 20 év után is napi szinten használható muscle car volt. Emellett Peggynek is volt egy saját kocsija, amit később lecserélt egy 1989-as vörös Mustang GT Convertible-re, amit egy nyereményjátékon nyert. Összehasonlításul: Chicagóban két éve a háztartások több mint 27 százalékában egy autó sem volt, és átlagosan 1,12 autót számoltak háztartásonként.
Egészséges nukleáris család
Ahhoz képest, hogy a fejlett világ legelhízottabb országában éltek, a Bundyknak egészségügyileg sem volt okuk panaszra: mind a négyen jól néztek ki, Peggy két gyerek után is láthatóan vigyázott az alakjára, Kelly a legszebb lány volt a környéken, Bud rendszeresen edzette a testét, Al pedig még 50 évhez közel is kifejezetten izmos volt. (A karaktert alakító Ed O’Neill egyébként 61 éves korára feketeöves harcművésszé vált.) Abban, hogy a család tagjai nem híztak el, sokat segíthetett, hogy Peggy csak ritkán és keveset főzött, így nem zabálták magukat halálra.
Kellynek ráadásul már korán több munkahelye is volt, ami ma az automatizáció miatt, illetve érettségi előtt vagy rossz teljesítménnyel nehezen jönne össze, neki viszont még egy nagymotorra is futotta a fizetéséből.
A család emellett egy hosszú életű, nagy testű – tehát nagy mennyiségű, nem kifejezetten olcsó tápot igénylő – kutyát, Buckot vagy Brunót, illetve később egy Lucky nevű kiskutyát is el tudott tartani.
A jó élet titka: hedonizmus, utazás, barátok
Al Bundynak emellett – annak ellenére, hogy a felesége vagyonokat szórt el a tévéshopon – mindig jutott pénze rengeteg sörre, hamburgerre, férfimagazinokra, és rendszeres vendég a Nudi Bár nevű sztriptízbárban, ahol nem kevés pénzt hagyhat ott. Az elidegenedés őt még kevésbé érintette, mint a mai középkorúakat, a felesége rendszeresen s**xelt vele, és kiterjedt baráti körrel rendelkezett, még egy No Ma’am nevű klub vezetője is volt. A magányos férfiak manapság nem klubot alapítanak, hanem potenciálisan közveszélyes incelekké válhatnak.
De Alnek több hobbija is volt, horgászott, vadászott és barkácsolt is, például az autóját is maga tudta szerelni, illetve saját vécét is épített magának a garázsban. A család időről időre strandra, sőt nyaralni is elment, jártak többek között Floridában és Las Vegasban, de még Angliába is el tudtak menni, ahol királyként fogadták őket.
Trump Amerikája < Reagan és Clinton Amerikája
Az ember életminősége szempontjából nem csak az adott helyzete, hanem a kilátásai is fontosak, ezek pedig még nagyon másmilyenek voltak, amikor Al Bundyék gyereket neveltek. A sorozat idején összeomlott a Szovjetunió, így a nacionalista Al Bundy hazája vált a világ vezető nagyhatalmává, Kína akkor még sehol sem volt. Amikor a sorozat elkezdődött, még Ronald Reagan volt az amerikai elnök, amikor pedig befejezték, Bill Clinton volt hatalmon: ők ketten voltak azok, akik két ciklus alatt a legmagasabb kumulált reál-GDP-növekedést érték el. Nem csoda, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek sem voltak akkorák, mint manapság: Bundyék épp olyan nagy kertes házban laktak, mint a bankár szomszédaik, Marcy és Steve/Jefferson.
Bundyék a kegyelmi időszakban éltek Chicagóban
Ráadásul a sorozat idején, 1992-től egyre biztonságosabbá vált az amúgy a bűnözéstől súlyosan sújtott Chicago, így a Bundy-rezidencia értéke is növekedett. Most bezzeg megint elkeserítőbb lehet ott élni, évek óta újra romlik a közbiztonság, Chicago Amerika gyilkosság-fővárosa, 2015-ben pedig az USA tömeggyilkosság-fővárosának nevezték. Idén volt olyan hét, amikor 74 embert lőttek meg a városban.
Egy szó, mint száz: Al Bundy élete egy mai nyugati férfinak maga az amerikai álom. Lehet nevetni.
